Malajzia 2015 – 2. rész – Langkawi

Kuala Lumpurból Malajzia egyik nyaraló szigetére Langkawira repültünk. A sziget Malajzia észak-nyugati részén, a thai határ közelében fekszik, Kuala Lumpurtól nagyjából 1 órányi repülésre. Klímája egész évben alkalmassá teszi az üdülésre.

A repülőnk még épp napnyugta előtt landolt. Még meg sem kaptuk a csomagokat, de már a visszafelé útra szállítottak be a gépbe az utasokat. Pörög az AirAsia az biztos.

Miután megkaptuk a csomagokat átvettük a bérelt autót, megtankoltuk a kb. 130 forintos benzinből. Érdekes, hogy egész Langkawi duty free, azaz vámmentes terület, valószínűleg emiatt ilyen olcsó az üzemanyag is. És itt végre normális ára van a sörnek és egyéb alkoholos italoknak is.

Másnap délelőtt a sziget nyugati felére kocsikáztunk. A szigeten kb. 30-40 km a legnagyobb távolság, míg a legmagasabb pontja 850 méterrel emelkedik a tenger fölé. A szállásunktól kb 20 km-re lévő turista központban rengeteg attrakcióval készültek. Van itt 6D-s mozi (jelentsen ez bármit), autóverseny szimulátorok, bazárok, duty free shopok, és amiért mi is idejöttünk, felvonó a sziget egyik legmagasabb hegyére, illetve fent két hegycsúcsot összekötő híd, a SkyBridge. A hegytetőről nagyszerű kilátást kaptunk a környékre, a hegyeken sűrű dzsungel, homokos tengerpartok, gyönyörű kék víz. Sajnos a SkyBridge felújítás alatt van (még kb 2 hétig), ezért azon nem volt lehetőségünk sétálni.

DSC04652DSC04667DSC04672

A délutánt már a tengerparton töltöttük. Eleinte egész kevesen voltak a parton, aztán a napnyugta közeledtével egyre több (leginkább helyinek tűnő) érkezett. Fociztak, selfie-ztek, vízipipáztak.

DSC04706DSC04748SONY DSCDSC04762

Általánosságban elmondható a szigetről, hogy bár nyaraló sziget, még özönlötte el a tömegturizmus. Nem láttunk orosz turistákat, óriási charter gépeket a reptéren, szinte a fehér ember is ritkaság errefelé. (annyira, hogy ismét előfordult, hogy fényképezkedtek velünk a helyiek Mosolygó arc

Másnap délelőtt a sziget másik felét fedeztük fel. Először egy kis vízesést néztünk meg ami köré szép rendezett parkot alakítottak ki. Elég szép nagy pókokat is láttunk Kacsintó arc

SONY DSCDSC04854SONY DSCSONY DSCSONY DSC

A vízesés után a sziget legmagasabb pontját vettük célba. Egy néhány kilométeres szerpentin vezet a csúcsra. A bérelt autónk rendesen megküzdött az emelkedőkkel, de azért csak sikerült felérnünk. Az úton sovány teheneket, és egy csomó majmot láttunk, de mikor megálltunk  a majmok mellett mind a dzsungelbe szaladt előlünk.

SONY DSC

Megkerestük még a fekete és fehér homokos partokat, de strandolásra inkább a már előző nap is bevált partot választottuk.

DSC04923DSC04953DSC04930SONY DSC

Este még felkerestük a hatalmas sas szobrot, majd az esti piac árusai kínálatából megvacsoráztunk.

SONY DSC

Összességében Langkawi egy nyugodt, de sokféle programlehetőséget kínáló pihenőhely. Aki nem vágyik Phuket szintű nyüzsgésre, annak mindenképp ajánlott Mosolygó arc Nekünk egyelőre ennyi jutott belőle, mert innen már Borneó szigetére, Kota Kinabaluba utazunk.

Kategória: Utazás | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Malajzia 2015 – 1. rész – Utazás, Kuala Lumpur

Megjött a hó, a latyak meg a hideg, ezeket valahogy nem annyira szeretem. De szerencsére nem ért váratlanul a dolog. Több hónapos tervezgetés, szervezgetés után ismét Délkelet-Ázsia a célpont, ezúttal Malajziában töltünk el kb. 2 hetet. Igen, a tavalyi túrán már érintettük Kuala Lumpur-t, Malajzia fővárosát, de más helyekre akkor nem jutottunk el. Idén Kuala Lumpur-ra kevesebb időt szántunk. Sokat fogunk repülni, több szigetet is meglátogatunk (Langkawi, Borneo, Penang) lesz a túrában minden, városnézés, dzsungel, tenger, hegy, völgy.

A legjobb ár/érték arányú repülőjegy, megint nem a kilométerben legrövidebb útvonalnak adódott. A KLM járatával Budapest-Amszterdam-Kuala Lumpur útvonalon repültünk,  először 2 órát a tervezett célponttól távolodva. Menetrend szerint alig másfél órát töltöttünk volna Amszterdamban, de a repteret néhány centi friss hó borította, így a nagy gépen a 12 órás repülőút előtt már több mint egy órát dekkoltunk a kifutópálya tisztítására és a gép jégtelenítésére várva.

Miután végre felszálltunk (a menetrend szerinti 20:45 helyett 22:30 körül) már szerencsére semmi váratlan nem történt az úton, csak a 12 órás várakozást kellett kibírni, amit így éjszaka, valamennyire alvással töltve, valamivel könnyebb volt. Kuala Lumpurba is kb 1 óra késéssel érkeztünk. A reptéren beszereztük a helyi SIM kártyákat, majd a városba taxiztunk (6-an már nem csak kényelmesebb, olcsóbb is volt a taxi az egyébként tavaly már kipróbált és jól bevált tömegközlekedésnél). Azon kívül, hogy 32°C és szikrázó napfény fogadott, a legkellemesebb dolog a buja, dús, zöld növényzet mindenhol.

Most először kipróbáltuk az airbnb-n keresztüli szállás foglalást. Elég jó helyen (a Petronas tornyoktól pár perc sétányira) elég jó házban (tető terasz medencével, szaunával és panorámával)  találtunk egy kiadó lakást. Maga a lakás is elég új és modern volt, bár hatunknak egy kicsit szűk, de túl sok időt (az alváson kívül) nem töltöttünk benne.

Első este akklimatizálódásként kerestünk egy pénzváltót, bevásároltunk néhány dolgot (ivóvíz, sör, stb..) és csobbantunk egyet a tetőn, a 40. emeleten lévő medencében. A háttérben a kivilágított Petronas tornyok, a még este 10 körül is 28°C-os levegő elég könnyen megszokható Mosolygó arc.

SONY DSC

Bár tudtam, hogy Malajzia muszlim ország és az alkoholra magas adókat vetnek ki (300%?), de azért a közértben a kb 800 Ft-ba kerülő sör ár meglepő volt.

A 7 órás időeltolódás rendesen össze tudja zavarni az ember bioritmusát, így nem különösen esett nehezemre felkelni megnézni a tetőteraszról a napfelkeltét. SONY DSC

Ismét napsütéses napnak néztünk elébe. Főleg a Kuala Lumpurban újak kedvéért körbesétáltuk a belváros “kötelező” látnivalóit (Petronas tornyok, régi mecset, chinatown, monorail, stb stb) Kuala Lumpur lakossága meglehetősen vegyes, sok féle ázsiai népség él erre felé. Az utcán sétálva rengeteg féle színű, és vallású embert látni. Az Európában megszokott  öltözetűtől kezdve, a kendős fiatal lányokon át, a csak a szemet épp, hogy nem takaró csadoros nőkig millió féle embert látni. A város Bangkoknál sokkal kisebb, de tisztább és modernebb is. Bár a Chinatown-ban lévő piacon itt is látni extrém dolgokat, de az belvárosban lévő felhőkarcolók és parkok már-már Szingapúrt idézik.

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSC

Az egész napos városnézés után megjutalmaztuk magunka ismét egy kis medencézéssel, majd a vacsorát a szintén közeli street food soron fogyasztottuk el. Már második este sikerült szokatlan kajákat találnunk. Láttunk felnyársalt békát, csirkelábat, de az általunk fogyasztott extrém erős kaja, vagy a kb 2 fejnyi fokhagymába burkolt sült hal is meglehetősen szokatlan, de annál még finomabb volt Mosolygó arc

SONY DSCSONY DSCSONY DSC

Az utolsó kuala lumpuri napunkon a reptérre menet  előtt már kb csak egy fél napunk volt, ami bőven elég volt még az akvárium meglátogatására és a Nemzeti Mecset (National Mosque) legalább külső megtekintésére (szertartás miatt épp nem tudtunk bemenni).

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSC

Délután már a reptérre igyekeztünk. Az Air Asia belföldi járatával Langkawi szigetére repültünk. De Langkawiról majd a következő részben.

Kategória: Utazás | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

USA 2014 – 5.rész – New York City

Igen, már több, mint 2 hete 1 hónapja hazaértünk a blog meg itt áll félbehagyva. Több oka is van ennek. Egyrészt az út második felében esténként mire a szállodába értünk már meghalni sem volt erőm, reggel meg haladtunk tovább, másrészt New York-ot és a még további hátralévő postokat nem akartam csak úgy összedobni. Harmadrészt meg úgy érzem jó, hogy tudott egy kicsit ülepedni az élmény, és kicsit talán más hangvételű lesz így az írás.

Na de térjünk már rá New York-ra, ahol a legtöbb időt töltöttük. New York annyira emblematikus és közismert város, hogy mindenkinek – függetlenül, hogy járt e már ott – van róla emlékképe valahonnan, filmekből, képekről. Mindenki láthatta az város sziluettjét, a Szabadság-szobrot, a toronyházakat és tipikus sárga taxikat. Rengeteg film és sorozat játszódik itt és valahol az egész amerikai álom szimbóluma is. Utunk legnagyobb részét is itt töltöttük el.

Vasárnap reggel az Atlantic City melletti tipikus motel szállásunkat elhagyva haladtunk északi irányba New York felé. Nem törekedtünk a fizetős utak elkerülésére, inkább a lehető leghamarabb oda akartunk érni. A fizetős útszakaszok vagy valamilyen kártyás bérlettel, de akár készpénzzel is fizethetők. Szakaszonként 0,5-3 dolláros díjakat kellett fizetni. A fizetőkapuk közt sok ember nélküli volt, itt egy nagy tölcsérbe lehet bedobni az előkészített aprót, és már nyílik is a sorompó.

Ahogy közeledtünk New Yorkhoz egyre több sávossá vált az autópálya, volt ahol egy irányba 6 sáv is haladt. Nem véletlenül, volt is forgalom rendesen, de szinte mindenki kb. 120 km/óra körüli tempóra állított tempomattal egyenletes sebességgel haladt.

Az előre lefoglalt szállásunk nem New York-ban, hanem a szomszédos Newark-ban volt, de vasárnap lévén bevállaltuk az autós közlekedést a városban. Utólag ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Már a bevezető úton hatalmas dugó volt, a városba vezető hídon 13$-os hídpénzt kellett fizetni, és a parkolás sem volt egyszerű sehol.

A városban az első utunk egy rég nem látott itt lakó ismerőshöz vezetett. Ő vállalta, hogy aznap kalauzol bennünket, és néhány további tippel is ellátott bennünket a többi napra.

Ekkorra már igen csak megéheztünk, úgyhogy ideje volt egy tipikus helyi bárban elfogyasztott hamburgernek 🙂 És ha már úgyis ezen a környéken jártunk megnéztük a Jóbarátok házát is.

hamburger

Ha már úgyis kocsival voltunk célszerűnek tűnt a Manhattan központjától távolabbi célpontok ekkorra időzítése, így délután még Brooklyn és Queens egyes részeit látogattuk meg. Vasárnap lévén az utcán parkolásért nem kellett fizetni, de sehol sem volt egyszerű parkoló helyet találni. Parkolóházakban, vagy udvarokban pedig embertelen drágán lehet parkolni, azért szerencsére pár kör után mindenhol találtunk elfogadható helyet. Érdekes volt ugyanolyan parkolóórát látni, mint amilyenek Budapesten is vannak. Bár az autók kissé eltértek 😉

mustang

Szóval Brooklyn, azon belül is DUMBO, azaz “Down Under the Manhattan Bridge Overpass” magyarul a Manhattan hídi felüljáró alatt. Innen remek kilátást kaptunk a Manhattan sziluettjére, és mi is elkészítettük a már sokszor látott fényképet, ahogy a Manhattan híd keretbe foglalja az Empire State Buildinget.

 

Ám a naplementét még nem itt vártuk meg, hanem kicsit északabbra Queens-ben egy kikötő helyén kialakított parkban a Gantry Plaza State Parkban. Ezen a környéken laknak a Manhattani irodákban dolgozó menő brókerek és menedzserek, a belváros könnyen megközelíthető, de azért néha a nap is látszik nem úgy, mint a felhőkarcolók árnyékában. A park nagyon rendezett tiszta, az időjárás kellemes volt.

Naplemente után, visszamentünk Manhattan-be, és sétáltunk egyet a Times Square-en. A Times Square-t a mai napig nem értem. Iszonyatos embertömeg akik a villódzó fényreklámokkal fényképezkednek. De komolyan, nincs ott semmi érdekes, csak a tömeg.

Manhattan belvárosában már nem volt túl sok autó, azok túlnyomó többsége is taxi. Érdekes ez a taxi dolog. Valóban az van, mint amit a filmekben is látni. A helyiek a városban többnyire nem saját autóval, hanem taxival közlekednek (amikor épp nem metróznak). Láttunk olyat, aki egy lakberendezési üzletben elvégzett nagybevásárlás után pakolt épp a taxi csomagtartójába. A klasszikus new yorki taxi, a Ford Crown Victoria már  kikopóban van, de azért még akad belőle bőven.

taxik

Késő este érkeztünk meg a newarki szállodánkba.

Második nap

A szállodában elsőre egész jónak tűnt a reggeli, csak később tűnt fel, hogy minden iszonyatosan édes. Még a minihamburgerek is édesek voltak, de kellett az energia az egész napos városnézéshez.

A további 3 napban az autót a szállodánál hagytuk és inkább vonattal jártunk be New York-ba. A kb 20 perces vonat út 5$-ba került, de közvetlenül Manhattan közepére vitt, ahol ha kellett át tudtunk szállni a metróra, de gyalog is sokat mászkáltunk.

Erre a napra terveztük a “kötelező” Szabadság szobor kört, így az első utunk a kikötőhöz vezetett. Gyorsan megvettük a jegyet a Liberty és Ellis Island-re közlekedő turista hajóra. Persze jó sokan voltak. A hajó a manhattani kikötőből indulva először a Szabadság szobornak otthont adó Liberty Island-en köt ki.

Persze itt – ahogy mindenki – mi is kiszálltunk, és körbe sétáltuk a szabadság, a lehetőségek és az amerikai álom egyik legismertebb szimbólumaként számon tartott szobrot. A kapott audio guide-ban hallhattuk egykor hajóval ide érkezett bevándorlók beszámolóit arról, hogy milyen érzés volt több hétnyi/hónapnyi hajóút után megpillantani a “hölgyet”. A koronába sajnos nem tudtunk felmenni, mivel annak látogatása meglehetősen korlátozott. Több hónapra előre kell jegyet venni és akkor is pontos időpontra kell érkezni.

Innen a hajó következő megállója az Ellis Island, amin a régi bevándorlási ellenőrző állomás áll. “1892–1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlási ellenőrző állomás.”

“Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az ellis island-i bevándorló állomásig.

Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el.” – Wikipedia

A bevándorló állomáson ennek a múltnak emléket állító múzeum üzemel. Itt is kaptunk audio-guide-ot, amin keresztül itteni ellenőrzésen átesett bevándorlók is meséltek az élményeikről.

A hajó ezek után már visszavitt Manhattan-be, ahol a következő célpontunk a gyalog könnyen elérhető Wall Street, a pénzügyi világ egyik központja volt. Itt is rengeteg a turista és persze összefutottunk egy kisebb magyar társasággal… Itt a felhőkarcolók között a nem túl széles utcában esélye sem volt a napnak. Könnyen lehetnek itt olyan utcák, amikbe soha nem süt be a nap, persze más lehet a helyzet a 40. emelet környékén 😉

 

Délután a felhőkarcolók között egy meglepően üresen tátongó térhez sétáltunk. Nem véletlen a furcsa üresség, pár éve még a World Trade Center két tornya magasodott itt. Most a toronyházak egykori helyén két hatalmas, több emelet mélységbe süllyesztett medence emlékeztet mindenkit a 9/11-es eseményekre. Körben az áldozatok nevei, és az emlékezés virágai.


A nap vége felé megkerestük az USA egyik legnagyobb fotós és videós termékeket forgalmazó üzletét a B&H-t. Önmagában ez az egy üzlet is megérne egy bejegyzést. Azt a belépést követő első percben ki lehet szúrni, hogy jellemzően (kizárólag?) ortodox zsidókat alkalmaznak, volt is ebből már több munkaügyi perük. De ezen kívül is igen impozáns üzlet. Nem a hagyományos módon a polcokra kipakolt termékek közt kell “tudatlanul” válogatni, hanem rengeteg szakértő eladó segít a választásban. Az egyes pultoknál ha szeretnénk valamely terméket megnézni, vagy konkrét igényünk van, hogy mit szeretnénk, mindössze 2 perc türelmet kér az eladó, majd egyszer csak előkapja a pult alól a kért terméket. Amennyiben a termék elnyeri tetszésünk, kapunk egy vásárló kártyát, amivel a földszinti kasszasorhoz fáradhatunk, a választott termékek akkor már ott fognak várni bennünket. Na és ezt hogy? Az egész épületet behálózza egy speciális logisztikai rendszer, amin keresztül egy kosárban először a pincében lévő raktárból a pultokhoz, később pedig a pénztárhoz kocsikáznak a termékek. Iszonyatosan hatékony.

Harmadik nap

A harmadik NY-ban töltött nap már “menekültünk” a  sűrűségből, inkább a parkokat kerestük. Délelőtt a 9 méterrel az utcaszint fölé emelt régi ipari vasúti vágány helyén kialakított High Lane Parkot sétáltuk végig. Ottjártunkkor a park utolsó szakasza még kialakítás alatt volt (amit persze csak ott konstatáltunk, így volt egy sétánk alatta a még kevésbé rendben lévő környéken is). A már átadott rész környéke teljesen rendben volt. Új építésű lakó és irodaházak, meg persze soksávos utak között/fölött üde színfolt ez a park. Több helyen meghagyták a síneket, így kicsit olyan, mintha visszafoglalta volna a természet az ipari célra készült felüljárót.

 

A High Lane szomszédságában, a Chelsea Market útba ejtésével egy másik, sokkal nagyobb parkba, a Central Parkba igyekeztünk. Annyi film játszódik itt, hogy szinte minden sarkon úgy éreztem jártam már itt korábban. Tudtam, hogy a Central Park nem kicsi, de mégis meglepő volt a mérete. Az 59. utcától a 110. utcáig húzódik Manhattan közepén (ez 6 metró megállónyi távolság) Az arányokat jól mutatja ez a térkép:

Van itt minden ami egy parkba kell, sportolásra kijelölt helyek, állatkert, múzeum, csónakázótó, meg amit akartok 😉

Napnyugta környékén szerettünk volna a Rockefeller Building tetejére felmenni, de a jegyvásárlásnál olyan sor állt, hogy teljesen besötétedett volna, mire felérünk, ezért inkább online vettük meg a jegyet másnap napnyugta környékére.

Ekkorra már úgy lejártam a lábam, hogy lépni alig bírtam, úgyhogy inkább eltettük magunkat másnapra.

Negyedik nap

Az utolsó itt töltött napunk, és egy csomó dolgot még nem is láttunk. Bár nem vagyok nagy múzeumkedvelő, azért a Metropolitan (Met) Művészeti Múzeumot kár lett volna kihagyni. A Central Parkban lévő múzeummal már előző nap is “szemeztünk” de a záróráig akkor már nem sok idő volt hátra, így ez is az utolsó napra maradt. A belépő díja önkéntes, mindössze egy ajánlott összeget közölnek. Gyakorlatilag mindenki annyit fizet amennyit szeretne.

A Met a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkező múzeum. Bár nagy hangsúlyt fektetnek az európai művészeti alkotásokra, engem mégis inkább a kevésbé ismert keleti, vagy épp afrikai és óceániai alkotások fogtak meg a legjobban. Persze van rengeteg “kötelező” egyiptomi görög, római, stb alkotás is.

  

A múzeumban eltöltött több mint fél nap alatt még csak végigrohanni sem tudtuk volna az egészet, inkább csak szemezgettünk az érdekességekből. Innen időre kellett megérkeznünk a Rockefeller Buildinghez. Napnyugta előtt még egész tűrhető volt a tömeg aztán egyre csak többen lettek. Mindenki a napnyugtára és az esti fényekre kíváncsi 🙂 Maga a kilátó terasz is több szintes, a 67. 69. és a legfölső 70. emelet terasz része is bejárható. Innen is látszik hogy mennyire hatalmas a Central Park, a másik irányban pedig az Empire State Buildig és a többi felhőkarcoló uralja a látványt.

Este ismét találkoztunk Annával. Megint ettünk egy jó kis hamburgert, ezúttal én bölény-burgert.

Később még a köpölyözést is volt alkalmam kipróbálni (köszi Anna, egy élmény volt :))

Mivel New York soha nem alszik, ezért a Metro is éjjel nappal jár. Ez annyira természetesnek tűnt, hogy arra nem is figyeltünk, hogy a szállásunkra nem metróval, hanem vonattal kell mennünk. Puszta szerencse volt, hogy az utolsó (2 óra körüli) vonat előtt értünk az állomáshoz, így nem kellett a hajnali első vonatot megvárnunk 😉 Persze azt mondanom sem kell, hogy ismét alig bírtam járni estére.

Végül is a 4 nap alatt, ha nem is pihentető módon, de amit terveztünk sikerült megnéznünk New Yorkban. Kényelmes tempóban valószínűleg hetekig el lehetne itt csavarogni, nekünk most ennyi időnk volt. Ott és akkor nekem kicsit nagy volt a tömeg és a nyüzsgés. Nagyon igaz amit a Tátrai Band megénekelt, hogy “mindenki rohan valahová”. Mi sem lazsáltunk épp. Most így utólag visszatekintve már azt mondom, hogy simán visszamennék, akkor ott volt olyan pillanat, amikor az egész várost a hátam közepére kívántam.

Jah és még egy apróság: New York-ban megértettem, hogy az angol downtown (belváros, tükör fordításban: alsóváros) és uptown (lakónegyed, tükör fordításban felsőváros) kifejezések honnan származnak. New York központja Manhattan sziget déli része, a lakó övezetek Manhattan-ben csak észak felé (azaz a térképen felfelé) tudtak terjeszkedni. azaz a déli városrész (az üzleti központ) a downtown, az északi (inkább lakónegyed) az uptown. A metrómegállókban is ezzel jelölik az adott kocsik irányát, hogy azok az uptown, vagy downtown felé haladnak e.

Ennek örömére hallgassuk meg a Downtown című klasszikust 🙂

Kategória: Utazás | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

USA 2014 – 4.rész – Atlantic City

Szombat reggel esős napra ébredtünk Philadelphiában. A délelőttre tervezett további városnézést elmosta az eső, így hát csak az autóból néztünk körbe még egy kicsit mielőtt kelet felé az Óceán irányába indultunk volna tovább. A fizetős utakat jobbára elkerülve tartottunk keleti irányba. A nem fizetős utak is sok helyen 3-4 sávosak irányonként, de a nálunk jellemző 2×1 sáv itt tényleg csak a legalacsonyabb rendű utakon fordul elő. A megengedett sebesség kb 90 és 110 km/óra közt valtozik, de kicsit mindenki gyorsabban megy. Sokkal gyorsabban senki.

Ahogy közeledtünk az óceánhoz szerencsére alábbhagyott az eső, de sajnos strand idő így sem lett. Erős szélben és fogyogató felhőkkel érkeztünk Atlantic City-be. Az első benyomás nem volt túl kellemes a városról. Igazából a parttól kijjebb eső utcák eléggé putrik, aztán leértünk a partra.

DSC00652DSC00654
SONY DSCSONY DSC

Bár nem volt igazi strand idő, azért így is elég sokan voltak a parton. Több kilométer hosszan húzódik a homokos part és közvetlenül mellette a Boardwalk nevű sétány hatalmas szállodákkal, kaszinókkal, éttermekkel, vidámparkkal, bárokkal, büfékkel, kifőzdékkel, meg az ilyen helyen szokásos dolgokkal. Siófok nagyban.

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSC

Sétálgattunk a parton, eszegettünk, iszogattunk, aztán este felé betévedtünk egy kaszinóba. Összemérhető méretű a vegasi társaival. A nyerőgépeknél rengeteg idősebb alak. Volt olyan terem, ahol a mesterséges égbolt és megvilágítás hatására teljesen elveszíti az ember az időérzékét. Amikor végül egy kitaláltunk az épületből hirtelen azt se tudtuk merre vagyunk. Mesterien tudják az embert teljesen szeparálni a külvilágtól térben és időben. Nehogy bármi el tudja vonni a figyelmet a játékról és a pénzköltésről 🙂 Iszonyat mennyiségű pénzt el lehetne egy egy ilyen helyen szórni.

SONY DSCDSC00828SONY DSCDSC00857

Ahogy besötétedett az eddig strandoló emberek egyre kiöltözöttebbekre cserélődtek. Csiniben mentek a vacsorázó és buli helyekre, és megindultak a szabadtéri zenés fellépések is. Az egyik legnagyobb attrakció a Boardwalk Hall épületére vetített 3D-s fény és hangjáték. Ezt még megnéztük, aztán már csak a szállásunkat kellett megkeresni. Atlanic City-ben szombat estére minden szálloda van nagyon tele volt, vagy iszonyatosan drága volt, így kb 30 km-re a parttól aludtunk.

SONY DSCSONY DSCSONY DSC

Másnap már New York-ba érkeztünk. De New Yorkról már nyilván már egy (vagy több) következő bejegyzésben.

Kategória: Utazás | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

USA 2014 – 3. rész – Baltimore, Philadelphia

A húzós washingtoni nap után észak felé indultunk a bérelt autóval. Első megállónk Baltimore városa volt nem túl messze Washingtontól. Baltimoreban már vannak magas épületek, néhány az öbölben. De ezen kívül túl sok érdekeset nem találtunk. Lógott az eső lába, de szerencsére nem áztunk meg. Sétáltunk egy kicsit a parton, aztán továbbálltunk Philadelphia felé.

DSC00490SONY DSC

SONY DSC

SONY DSCSONY DSC

A következő szállásunk Philadelphia reptere mellett volt. Elfoglaltuk a szobát, majd bevonatoztunk a városközpontba. Philadelphia fontos város az USA történelmében. Meglátogattuk az Independence Hall-t (Függetlenség Csarnoka) ami sokáig a kolóniai közigazgatás központja volt, de itt írták alá a függetlenségi nyilatkozatot is, és a Liberty Bell-t (Szabadság Harangja) de nem nyaltuk meg, így nem érezhettük meg a szabadság ízét Mosolygó arc

SONY DSCDSC00565

DSC00581

Philadelphia másik fő nevezetessége a Philadelphia Cheese Steak szendvics. Ezt is megkóstoltuk Mosolygó arc Egész finom volt.

DSC00602SONY DSC

DSC00603

Na ez most ilyen rövid lett, de hamarosan itt a következő rész Atlantic City-vel Mosolygó arc

Kategória: Utazás | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

USA 2014 – 2. rész – Washington DC

Nem teljesen pihenten, de (részben a jetlag miatt is) korán felkeltünk, hogy a városban található sok érdekesség közül a lehető legtöbbet tudjuk megnézni a rendelkezésünkre álló egy napban.

Reggeli után a szálloda buszával a legközelebbi metró megállóhoz vitettük magunkat, ahol beszereztük a napi bérletet, és berobogtunk a belvárosba. Washington DC több szempontból sem a tipikus amerikai nagy város. Egyrészt az egész város felépítése megtervezett, mivel már eredetileg is fővárosnak építették a Potomac folyó partján. Másrészt a magasságkorlátozó rendelkezések miatt nincsenek a máshol jellemző toronyházak, így a város legmagasabb épülete a Washington emlékmű, ami emiatt már valóban messziről látszik. Bár nem teljesen sík a város, leginkább annak tűnik.

A tervezett és eredetileg is fővárosnak épült mivolta miatt a belvárosban a hivatalok, parkok és múzeumok váltják egymást. Több ma is működő hivatal is funkcionál “múzeumként” is. A belvárosban lakóházakat nem igazán láttunk, így elég tiszta és rendezett az egész.

Elsőként a város közepén lévő nagy (több mint egy mérföld hosszú) füves parkoz (Natonal Mall) érkeztünk. A park egyik végén a Capitólium, közepén a Washington emlékmű, a végén pedig a Lincoln emlékmű magasodik, körben múzeumok és hivatali épületek.

SONY DSCDSC00160
DSC00167DSC00183
SONY DSC

A Washington emlékmű (a magas torony) belsejének látogatásához ingyenes, de időpontra szóló jegyet kell igényelni. Megkérdeztük az egyik parkőrt, hogy szerinte érdemes e bemenni nagyjából ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

– Érdemes bemennünk az emlékműbe?
– Honnan jöttetek srácok?
– Magyarországról.
– És Budapesten van Washington emlékmű?
– Nincs.
– Akkor persze, hogy be kell mennetek!

Meggyőztek Mosolygó arc Már csak délutáni időpontokra voltak szabad jegyek, így a naplementés fények reményében az este 7-es időpontot választottuk. Mivel még volt időnk a másik fix időre szervezett programunk előtt és az idő is jó volt, , így átsétáltunk a Potomac folyó túlpartján lévő Alrington Nemzeti Temetőbe. Katonai temető több ezer háborúban elhunyt amerikai katona sírhelye sorakozik itt.

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSC

Láttunk temetési szertartást is de megkértek, hogy azt ne fotózzuk.

A temetőből metróval a Fehér Házhoz mentünk. Az épület előtti utcán néhány fős tüntetések, és percre kiosztott időszeletekben beszélő szónokok tartották szóval a tömeget. Obama-t nem láttuk, de biztonsági személyzetet jócskán.

SONY DSC

A következő utunk a Capitoliumhoz, a kongresszus székhelyének az épületéhez vezetett. Ide szintén előre kellett ingyenes belépőt igényelni. Gyors biztonsági ellenőrzés után összefogtak bennünket több más látogatóval és kaptunk egy vezetőt aki a látogatható részeken körbevezetett.

DSC00336SONY DSC
DSC00295SONY DSC

A túra  során a vezetőnk megkérdezte mindenkitől, hogy honnan jött. Jellemzően az USA különböző államaiból jöttek, rajtunk kívül csak néhány külföldi volt. A helyieknek megmutatta a vezető a nekik aktuális szobrokat, de felhívta a figyelmünket, hogy a túra végén várjuk meg mert számunkra is tud mutatni valamit. Így is lett a normál útvonal bejárása után hármasban maradtunk a túravezetővel, aki telefonon engedélyt kért, hogy egyébként nem látogatható részre is bevihessen minket. Az épületben lévő nem sok külföldi személyt ábrázoló szobrok egyike egy Kossuth szobor. És ha már bent vagyunk a nem látogatható részeken néhány egyéb helyet is megnézhettünk. A Capitolium komplett város a városban, alatta saját metróhálózattal, amit csak az itt dolgozók használhatnak.

DSC00303SONY DSC

Szintén föld alatti folyósón keresztül átmentünk a szomszédos Kongresszusi könyvtárba, ahol teljes vezetett túrára sajnos nem volt időnk, de a hatalmas méreteit így is érzékeltük.

SONY DSC

Még két tervezett programunk volt a napra a Repülési és Űrhajózási Múzeum, és a már említett Washington emlékmű. Ahogy terveztük, amint a múzeumhoz értünk eleredt az eső Mosolygó arc De szerencsére a múzeum fedett, így megázásról szó sem lehetett. Állítólag ez a múzeum az USA egyik leglátogatottabb múzeuma, de szerencsére így sem volt zavaró tömeg, pedig ide is ingyenes a belépés.

Az épület egyik oldalán a repülés történetét feldolgozó kiállítások, a másik felében pedig az űrhajózással kapcsolatos ereklyék láthatók. A repülős részen a sok kiállított valódi repülő és modell közt az egyik táblán ismét magyar vonatkozást találtunk egy MALÉV festésű Tupoljev képében Mosolygó arc

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCDSC00415

Itt már kellően fáradtak voltunk a 7 órai Washington emlékmű látogatás előtt itt végre volt kb fél óránk leülni és harapni valamit a büfében. Annyira leültünk, hogy a végén már sietnünk is kellett az emlékműhöz. Az eső szerencsére már elállt, de a felhők és a pára megmaradt, így a jó fényekről sajnos le kellett mondanunk. Az emlékmű belsejében egy lifttel vittek fel a tetejére, ahonnan irányonként 2-2 kis ablakból lehet körbenézni a várost.

DSC00422

Ekkor már csak a parkból lőttünk pár esti képet a környező épületekről, majd holt fáradtan hazametróztunk.
DSC00452SONY DSC
SONY DSC

Másnap már utaztunk is tovább. Néhány dolog kimaradt, de azért ha kicsit erőltetett menetben is de a legfőbb dolgokat sikerült egy nap alatt is megnéznünk a városban. A következő részben cheesesteak-et eszünk, és nem nyaljuk meg a Szabadság Harangját.

Kategória: Utazás | Címke: , , | 1 hozzászólás

USA 2014 – 1. rész – Utazás

Napra pontosan 3 évvel az első amerikai utunk után ismét az Államokba látogatunk, ezúttal a Keleti-Part a cél.

Augusztus 20. reggelén a még jócskán sötétben indultunk a reptérre, az Air France Párizsba tartó reggeli járatához. Ezt a járatot az Airbus legkisebb, A318 típusú gépével repüli az Air France bár a jelen esetben lehet talán egy nagyobb gép is “elfért” volna. Annyi utas foglalt erre a jártra, hogy minket már átraktak a gép elején lévő (bár ugyanolyan ülésekkel felszerelt) Premium Economy nevezetű osztályra. Ezzel azon kívül, hogy a gép első, csendesebb felében ülhettünk még az járt, hogy kicsit jobba kaját kaptunk, és azt is igényesebb tálalásban, műanyag helyett fém evőeszközökkel, és üveg pohárral. Azért ezt a két órás utat ezek nélkül is ki lehetett volna bírni 🙂

Párizsban menetrend szerint kb. 2 óránk volt átszállni a Washingtonba tartó járatra, de már amikor megérkeztünk jelezték, hogy várhatóan késni fog az indulás. Ezt a járatot az Airbus és a világ legnagyobb utasszállító repülőjével, az A380-assal üzemelteti az Airfrance. Itt az előre kiválasztott, a felső fedélzet hátulja felé a 89. sorban lévő helyeket kaptuk (összesen 94 üléssor van, ebből 52 az alsó szinten). Az A380 kívülről brutális méretei belül is érződnek, de a két szintet leszámítva sokban nem tér el más széles-törzsű gépek belső felépítésétől. A több mint 500 utas beszállítása kicsit elhúzódott, így nagyjából egy órás késéssel tudtunk indulni Párizsból a 7,5-8 órás útra Washnigton felé.

A380

Az út maga teljesen sima és unalmas volt, talán még annyi említésre méltó, hogy az A380 a méretei és a 4 hajtóműve ellenére is meglepően halk. A landolás pedig kicsit döccenős volt, a földet-érés pillanatában mindenki elnémult egy kicsit, de azért szerencsére semmi gond nem történt.

ESTA birtokában is az Egyesült Államokba történő belépéshez szükséges pecsét megszerzéséhez előbb egy hosszú sorban állás, majd pár mondatos “kihallgatás” következett. “Mi az utazásunk célja?” “Mikor jártunk az Államokban utoljára?” “Mennyi ideig?” “Meddig maradunk?” “Mi a foglalkozásunk?” “Van e jegyünk hazafelé?” stb.. Aztán csak megkaptuk a pecsétet, így mehettünk utunkra.

Felvettük a táskákat, és a bérelt autót. Mivel idén csak ketten jöttünk, így nem volt szükség nagy autóra, így hát egy az otthonról is ismerős Ford Focust kaptunk. Elég lelakott, de működik.

Ekkor sajnos eleredt az eső. Délután 4-5 körül elfoglaltuk a szállásunkat a Washingoton melletti Alexandria városában. Már kellően fáradtak voltunk, és az időjárás sem volt optimális, így csak az itteni óvárosban néztünk szét. Szerencsére mire odaértünk elállt az eső, így megúsztuk az alaposabb elázást.

DSC00089DSC00098DSC00103DSC00124SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSC

Másnap alaposan körbenéztünk Washingtonban. Több magyar vonatkozású dolgot is találtunk. Ezekről a következő részben!

Kategória: Utazás | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése