Ahogy sejtettem erre a postra már jóval kevesebb időm jut. A második itt töltött nap már annyira hosszúra sikerült, hogy jetlag ellenére is sikerült az ébresztő megszólalásáig aludni, így a blogolás kicsit megcsúszott.

Na szóval a kedd. Reggeli után még együtt kerestünk egy taxit, amivel a turista látványosságok közelébe vitettük magunkat. Legalábbis ezt szerettük volna. A folyamatos tüntetések miatt a taxis inkább a menetrendszerű hajójárat megállójába vitt, ahonnan már könnyebben, a lezárásoktól nem zavartatva tudtuk megközelíteni a főbb látványosságokat.
A taxis korrektnek tűnt, az autójába (valamilyen nálunk nem forgalmazott 7 üléses Toyota) viszonylag kényelmesen elfértünk 6-an, ezért már a szerdai fuvart is megbeszéltük vele.

A hajóval már valóban könnyen elértük a Wat Arun környékét. Itt ketté váltunk, akik még nem voltak Bangkokban megejtették a kötelező köröket (Grand Palace, Wat Poh, stb), amiket mi már tavaly megtettünk. Mi “repetáztunk” egyet Wat Arun-ból.

Arra emlékeztem, hogy a komp, ami a folyó való átkelést segíti meglepően olcsó volt, de sikerült ismét meglepődtem. A komp ára utanként 3 (három!!) Bath, azaz kb. 20 Ft.

Aztán némi utcai kaja elfogyasztása után gyalog indultunk a kínai negyed irányába.

Találtunk egy parkot, ami teljesen inverze volt Bangkok-nak. Rendezett, zöld, jó levegő, csend. Itt épp művészpalánták festegettek.

Közelítve a Chinatown-hoz azért ismét feltárult a “megszokott” Bangkok. Iszonyat nagy dugók, zaj, és extrém  megoldások.

A chinatown-ban kevésbé fényképeztem, de voltak érdekes dolgok. Rengeteg hamis óra pár 1000-tól a pár 1000 bath-ig. Nagyon sok playstation és xbox szerviz, kétes eredetű gyógyszerek (viagra és társai) meg a szokásos kínai cuccok.

Innen már sietnünk is kellett, hogy a Wat Arun-ról tudjunk megfelelő időpontban fényképet csinálni. Még jókor odaértünk.

A szállodához visszafelé már nem próbálkoztunk taxival, végig hajóval és SkyTrain-nel mentünk.

A vacsorát egy közeli kis utcai étteremben fogyasztottuk el néhány sör kíséretében, majd még a szomszédos Nana környékén nézelődtünk. Ez a környék híres “felnőtt játszótér”. Ennek megfelelően rengeteg műszerszámot és hasonlót árulnak. És feltűnően sok a Ladyboy! Jah és persze ettünk egy kis bogarat is.

Elég későn sikerült nyugovóra térni, pedig viszonylag koránra leszerveztük a taxissal a másnapi, azaz mai utat, úgyhogy egy rövid alvás következett.

Ma szerdán 2 célpont volt, a Damnoen Saduek úszó piac, és az ún. Tigris templom. Jó sokat kellett autózni.

Az úszó piachoz a Thaiföldön szokásos hosszúkás hajóval vittek. A csatorna környékén némelyik házban láthatóan életvitel szerűen is élnek. Pl láttunk olyat aki a csatornában mosogatott. Néhol elég sok kosz van a vízben, de a környezet olyan, mint valamelyik Far Cry játékban. Pálmafa erdők, beszűrődő napfény. A piac nagy része igazából nem úszik, hanem a parton lévő árusoktól lehet a szokásos szuveníreket megvenni, de pár hagyományos zöldséges vagy “kifőzde” hajó is akad.

Újabb 1-2 óra autózás után értünk a Tigris templomhoz. Erről egyelőre csak képek, később a beszámolót kiegészítem, de már ideje lenne aludni, reggel korán kell mennünk a repülőtérre, utazunk Kambodzsába. A tigris templom a világ végén van. Legalább 2 órát kellett ülnünk a taxiban, amíg az úszó piactól odaértünk. Közben egyszer tankolni is megálltunk (500 Baht-ért LPG-t). A helyre a belépő drága, cserébe annyira nem nagy szám. Van pár őz, vaddisznó, meg egy csomó tigris. Néhányan közülük játszottak, páran az árnyékban hűsöltek, egy másik helyen meg plusz pénzért lehetett begyógyszerezett nagy tigrisekkel fényképezkedni. Összességében ez a hely nem érte meg a rá fordított időt és pénzt.

Este a már bevált helyen vacsoráztunk,

Majd desszertnek egy haza felé ettünk egy kis csirkebelet:

Másnap reggel indult a gépünk Kambodzsába, ezért már több esti programot nem szerveztünk.