Földön, vízen, levegőben

Hosszú napunk volt. Vagy két rövid, attól függ, hogy nézzük. Egynek érződött, de a naptár szerint kettő telt el.

A menetrend szerinti vasárnap 10:10-es budapesti indulást követően kb 2 órát még az uticélunktól távolodva haladtunk Párizs felé. A Párizsig tartó repülés elég rázós volt, többször is turbulenciába kerültünk, de azért így is gond nélkül odaértünk. Landolás után még kb 15  percet taxiztunk a repülővel, mire a végleges megállóhelyhez érkeztünk. Nem kicsi a párizsi Charles de Gaulle repülőtér.

Nagyjából egy órával később szálltunk fel a Bangkokba tartó járattal. Ez egyébként egy hatalmas Boeing 777-300 típusú gép volt, mi az 50. sorban ültünk, de volt még jópár sor mögöttünk is. Kicsit kiábrándító volt, hogy kb 5 órával a ferihegyi indulás után még mindig csak Magyarország fölött repültünk.

A nagyjából 10 és fél órás repülő úton próbáltunk aludni, több kevesebb sikerrel. Nekem kb 3 órát sikerült. Az időeltolódás miatt hétfő reggel 7 körül érkeztünk az akkor épp  fülledt, ködös Bangkokba.

A csomagok felvétele, és a helyi SIM kártyák gyors beszerzése után a reptéri vasúttal, majd a SkyTrain-re átszállva közelítettük meg a szállodánkat. Még így másodszor itt járva is meglepő, ahogy a szerelvényre várva sorakoznak a helyiek, és hogy a vonatban és a megállókban folyamatosan zajonganak a harsány mozgóképes,hangos hirdetések.

Sikerült elkapnunk a hétfő reggeli csúcsforgalmat, volt ahol csak a második vonatra fértünk fel. A tüntetések miatt nehezebb az autós közlekedés a városban, ezért még többen vannak a vonatokon. Még így is kb fél 10-re (otthoni idő szerint 3:30) a szállodában voltunk, ahol rögtön meg is kaptuk a szobákat. Persze fáradtak voltunk, de az alvás szóba sem jöhet, zuhany után egy kis akklimatizációs túrára indultunk. Kb 30-32 °C párás idő, jellegzetes bangkoki szagok, kábeldzsungel, motorosok, tuktukok, bugyililia taxik, utcai kaja. Ezek közt kóboroltunk eleinte gyalog, taxival, és hajóval.

Ettünk útszéli kifőzdében ahol így mosogattak:

Majd a mai napra tervezett egyetlen kulturális célpontjához értünk, az Arany Buddha templomához.

Innen a folyó felé haladva, olyan utcácskákat találtunk, ahol egymás melletti műhelyekben különféle öregnek tűnő autóalkatrészekkel dolgoztak. Volt amelyikben csak kuplungtárcsák, volt ahol hátsó hidak, kormányművek, motorblokkok álltak hegyekben. De egy-egy  műhelyben csak egy féle alkatrész. Specializálódni kell, na. Azt mondjuk nem értem, hogy ezekkel az alkatrészekkel mit csinálnak, mert egyébként az utakon meg tipikusan 10 évnél fiatalabb Toyotákat látni.

Késő délutánra már csak egy kis medencézést terveztünk a szállodában. Visszafelé hajóval, majd SkyTrain-nel utaztunk.

Meg persze ettünk egy kis utcai kaját. Annyira bátrak még nem vagyunk, hogy halat meg mást tengeri herkentyűt együnk, de így is volt nyársalt csirke szív, meg gyömbéres kolbász, vagy miafene volt az.

A szálloda medencéjében jó hideg volt a víz. De legalább a sör is ilyen volt Esti programot mára már nem terveztünk, mindenki elég fáradt volt már így is. Persze én sokáig nem tudtam aludni. Így lett időm erre a postra. Nem ígérem, hogy mindegyik ennyire hosszú lesz ezek után is.

A mai nap GPS logja:

Ma kétfelé válunk, akik már jártunk itt, és akik nem. Akiknek újdonság, ők megnézik a kötelező programot (Grand Palace, fekvő Buddha, Wat Arum, stb..) mi pedig majd valami újdonságot keresünk.