Jordánia 2016 – 2. rész – Wadi Rum, Aqaba

Petrát elhagyva egy masszív felhőben autózva 20-30 km/órás sebességgel haladva a tervezettnél sokkal több idő alatt értünk Shobak várához. Hát nem túl sokat láttunk belőle. Egész pontosan ennyit:

IMG_5888

Délután fél 2-kor jelenésünk volt a Rum vádiban (Wadi Rum).  A hegyeket elhagyva szerencsére kitisztult az idő, és egyre jobban tudtunk haladni. Az autópályán már teljesen jól tudtunk haladni a sivatag felé.

IMG_5894

Rum falu határában igyekeznek behajtani a Wadi Rum belépő árát, de a JordanPass-unk ezt is kiváltja. Ugyanitt többen ajánlották a szolgáltatásaikat, de mi már előre leegyeztettük a programot. Az egyeztetett időpontnál kicsit előbb érkeztünk. A falu központjában lévő nem túl életteli étteremnél tébláboltunk amikor egy helyi fazon segítségével felhívtuk a túravezetőnket. Emberünk néhány percen belül megjelent egy platós terepjáróval.

IMG_5899

A plató felé intett jelezvén, ha kész vagyunk indulhatunk. Fél napos sivatagi terepjáró túra sivatagi táborban alvással. Jól hangzott, de akkor kezdett komollyá válni a dolog, amikor elhagytuk az utolsó műúton elérhető falut és távolodni kezdtünk tőle.

DSC_2815

A platón pattogva poroszkáltunk a poros pusztában. Az autó nem volt a legbizalomgerjesztőbb, de vezetőnk elmondása alapján ő a sivatagban nőtt fel, tudja mit csinál.

DSC00602

A túra során több helyen megálltunk fényképezni, nézelődni. A faluhoz viszonylag közel még egy fa is volt, de ahogy távolodtunk úgy fogyott el az a kevés növényzet is.

DSC00605DSC00624

Az egyik sziklahegy oldalán fekvő homokdűnénél egy tevekaravánnal találkoztunk, majd a valószerűtlenül puha homokban felmásztunk. Ahol éri a nap ott a homok felső része kellemetlenül meleg, de mélyebben már szinte hűvös volt.

DSC00637DSC00190 DSC00656

A hőmérséklet 22-25 °C körül alakult, ami a napon azért többnek érződött. Néhol a nagy szél úgy felkavarta a homokot, hogy érezhetően lecsökkentette a látótávolságot.

DSC00189DSC00747DSC00730-Pano-Edit

Ha már növényzet nem nagyon van, akkor örüljünk az érdekes sziklaformációknak. A Wadi Rum területén több sziklahíd is található, mi ezek közül 2-t kerestünk fel. A kisebbre elég könnyű felmenni, de az erős szél miatt azért nem voltam 100%-ig nyugodt a tetején 🙂

DSC00255

A nagyobb jóval magasabb, ide már jobban kell kapaszkodni fölfelé, de néhány perc alatt ez is teljesíthető.

DSC00750
DSC00763

A nap ereszkedésével egyre újabb formák jelentek meg. A homokdűnéken egyre látványosabbak lettek a szél által létrehozott barázdák.

DSC00273DSC_2825DSC00798DSC00802DSC00819

Végül még naplemente előtt megérkeztünk a szaudi határtól alig több, mint 10 km-re fekvő táborhoz. Itt egy hegy által védett helyen voltak felállítva a beduin sátrak, amelyekben 2 ágy, éjjeliszekrény, egy ledes lámpa, meg egy a fényképezők töltésére használható konnektor volt. (telefont tölteni nem érdemes, természetesen térerő az nincsen). WC és fürdő az egyetlen kő épületben. Víz tartálykocsiból, áram napelemből, éjjel akkuból.

DSC00824DSC00334 IMG_5994

Elfoglaltuk a sátrunkat, majd a hegytetőről megnéztük a naplementét. A képen látható fehér sátrak a szomszédos “luxus tábor” sátrai, azokban még fürdőszoba is van, cserébe az áruk is csillagászati. Nem is lakott bennük senki.

DSC00825-Pano
DSC00336

Naplemente után a hőmérséklet rohamosan csökkenni kezdett. Olyan hideg lett, hogy még a tábortüzet is sátorban gyújtották be. Rajtunk kívül 3 vendég volt a táborban, egy idősebb amerikai nő (nevezzük Alice-nek) , egy hasonló korú kanadai-orosz pasi (hívjuk Joe-nak), és egy kb korunkbeli palesztin srác (legyen Mohamed).

A tábortűz melletti teázgatás közben Mohamed jól elbeszélgetett a többi Mohameddel a helyiekkel (arabul), ebből mi túl sokat nem értettünk, de szóba elegyedtünk a többiekkel. Joe-ról megtudtuk, hogy mérnök, már hónapok óta a környéken él, rendszeresen kijár a sivatagba, mostanra saját házat bérel Rum faluban. Alice évek óta önkénteskedik, leginkább a Közel-Keleten, imádja a sivatagot (ő nem is sátorban, hanem a szabad ég alatt aludt)

DSC00840

A helyiek többször utalgattak, hogy nem sokára elkészül a vacsora, de még a föld alatt van. Nem nagyon értettük, mígnem egyszer csak szóltak, hogy kész, mehetünk megnézni, ahogy kiveszik a föld alól. Ekkor a tábor közepén lévő izzó parázskupacot elkotorták és alóla került elő a vacsoránk!

DSC00849 DSC00851DSC00852 DSC00855

A több szintes földalatti “grill”-en tökéletesre párolódott a rizs, a zöldségek és a csirke. Ezekhez még frissen készített salátákat tálaltak fel. Leesett az állunk!

Vacsora után mindenki nyugovóra tért, de mi még csillaglesre készültünk. Ekkor még vakítóan sütött a Hold túlragyogva a halványabb csillagokat. Megvártuk a “holdlementét” és kimerészkedtünk a korom sötétbe. A sötét nem is volt vészes, de nagyon hideg volt, kb 5°C lehetett. A csillagokat néhány bárányfelhő miatt sajnos nem láttuk tökéletesen, így a csillagfotózás elmaradt 😦

Aludni végül 3 pokróc alatt egész jól sikerült. Reggel még várt ránk egy reggeli (főleg humusz) majd felpattantunk a platóra, ezúttal már Mohameddel kiegészülve (Joe és Alice pedig az utasfülkében jött velünk a faluig.

DSC00869

A platón volt lehetőségünk szóba elegyedni Mohameddel akiről megtudtuk, hogy építészmérnök. Épp közösségi épületet tervez Rum faluba és inspirációért jött. Az unokatestvére egyébként Aqabában él és őt tervezi ezután meglátogatni. Felajánlottuk neki, hogy ha nincs még fuvarja szívesen elvisszük őt Aqabába. Örült a lehetőségnek, de még néhány mérést el kellett végeznie a faluban, és Joe-hoz is be kellett ugrania.

IMG_6135 DSC00895DSC00900 DSC00902

Aqabába felé az autóban Mohameddel beszélgetve sok új infót kaptunk. Mohamed sok felé járt már, külföldi egyetemeken tanult, az USA-ban és Portugáliában. Sok érdekes dolgot mesélt az autóban. Ahogy Aqaba felé közeledve elértük az ellenőrző pontot (amit a másik irányba szinte kérdés nélkül tudtunk átlépni) most így 2 európai és egy arab egy autóban már gyanús lett. Kiszállítottak, elkérték mindannyiunk útlevelét, Mohameddel arabul egyezkedtek, aztán végül pár perc után csak továbbengedtek 🙂

Aqabába érve Mohamednek még volt pár szabad órája, így csatlakozott hozzánk a város felfedezésében. Ő sem járt itt korábban, de az arab kultúra és nyelv ismerete segítségünkre volt. Meg tudta mutatni a jellegzetes helyi dolgokat, kajákat, a speciális arab kávét amit forró sivatagi homokban főznek.

IMG_6143IMG_6142

DSC_2828
IMG_6157

Aztán délután a várostól délre lévő strandra igyekeztünk. A hőmérséklet hibátlan volt eső nem esett, mégsem volt tökéletes az időjárás. A nagy szél úgy felkavarta az egyiptomi sivatag homokját, hogy a Vörös-tenger egyébként jól látható túlpartja a porba veszett.

sandIMG_6167 IMG_6163

De a levegőben lévő homok a víz alatt szerencsére nem volt zavaró. Még jobb lett volna, ha lett volna nálunk búvárszemüveg 🙂

DSC06447

Este Mohamed tanácsára kipróbáltuk a bárányból készült mansaf-ot. Nagyon finom, végtelenül laktató fogás. A tésztában egy kupac rizsen főtt bárányhús a tányérban joghurtos öntet, amit a rizsre és a húsra kell locsolni. Degeszre ettük magunkat.

DSC_2835 IMG_6172

A városban sétálgatva többször tapasztaltuk, hogy néhány bazáros és fűszerárus pár szót beszél magyarul. Egy időben nagyon sok magyar járt ide, így ez nem is annyira meglepő, aztán egy eldugott mellékutcában az egyik árus miután meghallotta, hogy magyarok vagyunk, szinte hibátlan magyarsággal szinte teljesen magyar mondatokkal kezdett hozzánk beszélni. 1-2 szót, amit nem tudott magyarul, azt az angol megfelelőjével helyettesítette de így teljesen folyamatosan tudott beszélni. A legszürreálisabb rész mégis azt volt, amikor az egyhúros hangszerén elénekelte nekünk az “Az a szép”-et…

DSC_2838 IMG_6180IMG_6195

Azt hittük, hogy aznap már több meglepetés nem érhet. De mégis. Már majdnem visszaértünk a szállodába, amikor egy kirakatot bámulva valaki arabul kezdett hozzám beszélni. Jeleztem, hogy arabul nekem nem fog menni, amikor a pár hölgy tagja magyarul visszakérdezett, hogy “De ugye nem magyar vagy?” Kicsit elkerekedett a szemem 😀 Végül a nap csattanójaként még elfogyasztottunk pár pohár sört Irénnel és aqabai párjával egy tengerparthoz közeli teraszon.

aqababeer

 

 

 

 

 

 

 

 

Másnap délelőttre kitisztult a levegő, az összes homokot elfújta a szél, megjelentek a bárányfelhők. Mindössze pár szabad óránk maradt a reptéri transzferig, azt a város további felfedezésére szántunk. A parton egyre nagyobb számban jelentek meg a fürdőzők (főleg helyiek). Majd megadta magát a fényképezőm a fekete kép az utolsó amit kipréselt magából, azután már csak egy hibajelzést tudott adni 😦 Szerencse, hogy csak így az utolsó napon.

IMG_6202-PanoDSC00915 DSC00917

Az aqabai parton áll egy hatalmas zászlórúd. A világ 6. legmagasabb önmagában álló zászlórúdja 130 méteres magasságával és a rajta lobogó 1800 négyzetméteres (60*30 méter) zászlajával a környék több országából is látható (Izrael, Egyiptom, Jordánia, Szaud-Arádia)

DSC06482_2

A délután a hazaúttal telt. Az izraeli határon történő átkelés zökkenőmentesen ment, az izgalmak a célegyenesben kezdődtek. A reptéri transzfer busz már elhagyta Eilat-ot, amikor félrehúzódtunk és bemondta a vezető, hogy az egyik korábbi megállóban várt, de időben nem megjelenő utasok előkerültek, így értük vissza kell fordulnunk, de beszéltek a reptérrel ígérik, hogy felgyorsítják a biztonsági ellenőrzést, hogy garantáltan feljussunk időben a gépre. Nem nagyon izgultunk, bár már tapasztaltuk az izraeli reptéri ellenőrzések szigorát. Kb egy órával a gép indulása előtt érkezett a transzfer busz a reptérre. A hatóságok láthatóan igyekeztek gyorsítani az ellenőrzési folyamatot, pár perc alatt az egy sorból 3-4 párhuzamos sort kreáltak új kapuk nyitásával. Egész gyorsan sorra is kerültünk, de az útlevelünkben lévő néhány pecsét (különösen a muszlim Malajzia pecsétje) beindította a szigorúbb biztonsági protokollt. Egyből szétválasztottak bennünket és hosszú kikérdezés vette kezdetét. – Hol voltunk? – Kivel találkoztunk? – Mikor voltunk Malajziában? – Hányszor? – Milyen nyelven beszélnek otthon a szüleink? – Van e testvérem, hogy hívják? és így tovább.  Néhány kérdés vissza-vissza tért. Fárasztó és nagyon kellemetlen helyzet, és igazából nem is értem, hogy erre mi szükség van egy kiléptetés során, úgy, hogy előtte pár nappal a reptéren a belépés simán, a szárazföldi határátkelés mindkét irányban akadálytalanul ment. Végül kb háromnegyed órányi kérdezősködés után utolsóként tudtunk felszállni a gépre.

A Jordániában töltött pár nap meglepően mozgalmasan telt, és váratlan pozitív benyomásokat adott. Mindenhol örömmel fogadtak, segítőkészek és a vártnál sokkal kevésbé “nyomulósak” voltak. Jordánia valóban egy biztonságos, jól utazható ország nem túl messze, de rengeteg egzotikummal.

Kategória: Utazás
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Nagyon jó és élvezetes a beszámoló, köszi! Mi nov.29-én megyünk ( Isten áldja a Ryanairt 🙂 ), és tervezgetés közben találtam rá. Jót mosolyogtam, a magyarul éneklő kedves árust meglepő módon Mohamed Wad Ram-nak hívják és még 2012-ben mi is így akadtunk össze vele az óvárosban bolyongva, azóta facebook ismerősök vagyunk és pont ma leveleztünk vele a közelgő utunkat és újratalálkozást tervezgetve:)

    Kedvelés

Ha kérdésed, véleményed van, ki vele!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s