A következő reggelen egyenesen a phuketi reptérre mentünk. Leadtuk a bérelt autót majd becsekkoltunk. Ismét kevesebben lettünk, Kuala Lumpurba már csak 4-en mentünk tovább a Malaysia Airlines közvetlen járatával. Választhattunk volna más, akár fapados járatot is, de időpontban ez felelt meg a legjobban, az ára sem volt sokkal magasabb, mint az AirAsia árai ezen az útvonalon (ahol pluszban fizethettünk volna még a táskáért is), a fő reptérre érkezik, és még meleg reggelit is kaptunk az alig 1 órás úton. (ráadásul a stewardessek is jól néztek ki) Nem véletlenül 5 csillagos légitársaság 🙂

Kuala Lumpur fő reptere kb. 50 km-re van a város központjától, ahova a KLIA Ekspres vonattal 28 perc alatt könnyedén be lehet jutni. A szállásunk a központi állomás (KL Sentral) közelében volt, de táskákkal inkább taxival vitettük oda magunkat.

Délutánra egy fix programunk volt, a Petronas tornyok meglátogatása. A két épületet összekötő híd (Skybridge) és az egyik torony 86. emeletén található kilátó terasz látogatható, de jegyek csak korlátozott számban érhetők el, érdemes on-line előre megvenni, vagy a látogatás napján kora reggel nyitásra odaérni a pénztárhoz. A tornyok aljában egy hatalmas luxusárukkal telerakott pláza található, a 7-ig hátra lévő időt (amikorra is a jegyünk szólt a magasba) itt töltöttük el.

7 óra előtt pár perccel kellett gyülekeznünk az alagsorban lévő látogató központban, majd pontban 7-kor egy pár mondatos tájékoztató után lifteztünk fel a Skybridge-ig (Égi híd). A két szintes híd a 170 méter magasságban köti össze a két torony 41. és 42. emeleteit. Érdekessége, hogy nincs fixen rögzítve a tornyokhoz annak érdekében, hogy azok mozgása nehogy eltörje azt. Itt kb 15-20 percet tölthettünk mielőtt a legmagasabb látogatható pontra igyekvő liftbe beszálltunk volna.

A 86. emeletig igen gyorsan felért a lift, de ügyesen van megoldva, hogy ne érződjön a gyorsulás és a lassulás. Fentről egy átfogó képet kaphattunk a városról szabad szemmel és a felszerelt távcsövekkel egyaránt.

A fent eltölthető idő is korlátozott volt. Újabb 15-20 perc után kénytelenek voltunk elhagyni a magaslatot. Ekkor már teljes esti kivilágításban csodálhattuk meg az épületet, a környező parkokat és további felhőkarcolókat. Sokat játszottunk a fényekkel (gyk.: fotóztunk) , és csak kb. az utolsó metróval utaztunk haza.

Másnapra egész napos városnézést terveztünk főként a Pocketguide és a Tripadvisor útmutatásai alapján. Délelőtt az első utunk a Chinatown-ba vezetett. A piacosok még épp csak elkezdtek kipakolni. Hamis órák, napszemüvegek, iPhone kiegészítők minden mennyiségben kerültek elő a pultokra. Eldugottabb mellék utcákban friss csirkehús (a még el nem adott példányok még kodácsoltak)

A Chinatown közvetlen szomszédságában a város legrégebbi hindu templomát Sri Mahamariamman -t találtuk. Épp egy esküvői szertartásba csöppentünk. Az ünneplő család hagyományos ünnepi öltözetben köszöntötte az ifjú párt.

A Chinatown további részein kínai templomokat is találtunk. Egyébként az egész városra jellemző ez a sokszínűség. A lakók 44-44%-a maláj illetve kínai, illetve kb 10% indiai. A vallások közül az iszlám, a buddhista, a hindu és a keresztény is nagy számban előfordul.

Tovább haladva a Central Market (központi piac), a Sultan Abdul Samad Building (jelenleg a legfelsőbb bíróságnak ad otthont, nem látogatható) és Masjid Jamek mecsetet néztük kívülről és amit lehetett belülről is.

Este újabb torony, a Menara Kuala Lumpur Tower meglátogatása következett. A kilátó terasz felújítása miatt egyel magasabb szint is látogatható (dupla áron), de cserébe itt a kilátást nem akadályozza üveg ablak. A főleg TV és egyéb kommunikációs célokra szolgáló torony kilátó része a Petronas torny hídjánál 100 méterrel magasabban van. És nem mellesleg a Petronas torony is jól látszik innen.

Az utolsó nap reggelén vonatozással nyitottunk, a város központjától pár 10 km-re lévő Batu barlang volt a célpont. A vonatra való felszálláskor nem figyeltünk eléggé, és sikerült egy nők számára fenntartott kocsiba beülnünk. A kalauz illedelmesen szólt, hogy visszafelé erre m ár figyeljünk, hogy a szerelvény közepén lévő kocsikat csak nők használhatják. Szerencsére büntetést ezért nem kaptunk 🙂

A barlang egy hindu szentély. A bejárat előtt álló hatalmas szobor, a lépcsőn ólálkodó és ellopható vizes palackok után kapkodó majmok hada még érdekes is volt. De a barlang kiábrándító, az összes eddig meglátogatott barlang érdekesebb és nem mellesleg tisztább  is volt. (aztán lehet, hogy csak nagyon fáradtak voltunk már ekkorra)

Kora délután a Madár parkba mentünk, ami a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye. A parkban szabadon repkedtek a pávák, tyúkok, baglyok és mindenféle egyéb madarak. Néhány fajta külön kalitkát, vagy egy-egy nagyobb több lakás méretű röptetőt kapott. Itt találkoztunk egy nagyobb magyar csoporttal is. Szép volt ez a park, de valahogy nekem a brazíliai Iguassuban lévő jobban bejött.

 

Délutánra már kellően elfáradtunk, így már csak egy utolsó pancsolásra maradt energiánk a szálloda medencéjében. Este pedig már a reptérre mentünk ugyanis itt ez a túránk véget ért.

Éjfél körül indult a gépünk Párizs felé. Szerencsére sok szabad hely volt a repülőn, így ennek és a fáradtságnak hála a Párizsig tartó 13,5 órás repülés nagy részét sikerült átaludni. A Párizs-Budapest 2 órás repülés pedig már csak egy szempillantásnak tűnt.

Összességében ismét sikerült egy kellően változatos, de kicsit sem pihentető túrát összehoznunk. De hát pihenni nem kell ilyen messzire menni.