Napra pontosan 3 évvel az első amerikai utunk után ismét az Államokba látogatunk, ezúttal a Keleti-Part a cél.

Augusztus 20. reggelén a még jócskán sötétben indultunk a reptérre, az Air France Párizsba tartó reggeli járatához. Ezt a járatot az Airbus legkisebb, A318 típusú gépével repüli az Air France bár a jelen esetben lehet talán egy nagyobb gép is “elfért” volna. Annyi utas foglalt erre a jártra, hogy minket már átraktak a gép elején lévő (bár ugyanolyan ülésekkel felszerelt) Premium Economy nevezetű osztályra. Ezzel azon kívül, hogy a gép első, csendesebb felében ülhettünk még az járt, hogy kicsit jobba kaját kaptunk, és azt is igényesebb tálalásban, műanyag helyett fém evőeszközökkel, és üveg pohárral. Azért ezt a két órás utat ezek nélkül is ki lehetett volna bírni 🙂

Párizsban menetrend szerint kb. 2 óránk volt átszállni a Washingtonba tartó járatra, de már amikor megérkeztünk jelezték, hogy várhatóan késni fog az indulás. Ezt a járatot az Airbus és a világ legnagyobb utasszállító repülőjével, az A380-assal üzemelteti az Airfrance. Itt az előre kiválasztott, a felső fedélzet hátulja felé a 89. sorban lévő helyeket kaptuk (összesen 94 üléssor van, ebből 52 az alsó szinten). Az A380 kívülről brutális méretei belül is érződnek, de a két szintet leszámítva sokban nem tér el más széles-törzsű gépek belső felépítésétől. A több mint 500 utas beszállítása kicsit elhúzódott, így nagyjából egy órás késéssel tudtunk indulni Párizsból a 7,5-8 órás útra Washnigton felé.

Az út maga teljesen sima és unalmas volt, talán még annyi említésre méltó, hogy az A380 a méretei és a 4 hajtóműve ellenére is meglepően halk. A landolás pedig kicsit döccenős volt, a földet-érés pillanatában mindenki elnémult egy kicsit, de azért szerencsére semmi gond nem történt.

ESTA birtokában is az Egyesült Államokba történő belépéshez szükséges pecsét megszerzéséhez előbb egy hosszú sorban állás, majd pár mondatos “kihallgatás” következett. “Mi az utazásunk célja?” “Mikor jártunk az Államokban utoljára?” “Mennyi ideig?” “Meddig maradunk?” “Mi a foglalkozásunk?” “Van e jegyünk hazafelé?” stb.. Aztán csak megkaptuk a pecsétet, így mehettünk utunkra.

Felvettük a táskákat, és a bérelt autót. Mivel idén csak ketten jöttünk, így nem volt szükség nagy autóra, így hát egy az otthonról is ismerős Ford Focust kaptunk. Elég lelakott, de működik.

Ekkor sajnos eleredt az eső. Délután 4-5 körül elfoglaltuk a szállásunkat a Washingoton melletti Alexandria városában. Már kellően fáradtak voltunk, és az időjárás sem volt optimális, így csak az itteni óvárosban néztünk szét. Szerencsére mire odaértünk elállt az eső, így megúsztuk az alaposabb elázást.

Másnap alaposan körbenéztünk Washingtonban. Több magyar vonatkozású dolgot is találtunk. Ezekről a következő részben!