USA 2014 – 2. rész – Washington DC

Nem teljesen pihenten, de (részben a jetlag miatt is) korán felkeltünk, hogy a városban található sok érdekesség közül a lehető legtöbbet tudjuk megnézni a rendelkezésünkre álló egy napban.

Reggeli után a szálloda buszával a legközelebbi metró megállóhoz vitettük magunkat, ahol beszereztük a napi bérletet, és berobogtunk a belvárosba. Washington DC több szempontból sem a tipikus amerikai nagy város. Egyrészt az egész város felépítése megtervezett, mivel már eredetileg is fővárosnak építették a Potomac folyó partján. Másrészt a magasságkorlátozó rendelkezések miatt nincsenek a máshol jellemző toronyházak, így a város legmagasabb épülete a Washington emlékmű, ami emiatt már valóban messziről látszik. Bár nem teljesen sík a város, leginkább annak tűnik.

A tervezett és eredetileg is fővárosnak épült mivolta miatt a belvárosban a hivatalok, parkok és múzeumok váltják egymást. Több ma is működő hivatal is funkcionál “múzeumként” is. A belvárosban lakóházakat nem igazán láttunk, így elég tiszta és rendezett az egész.

Elsőként a város közepén lévő nagy (több mint egy mérföld hosszú) füves parkoz (Natonal Mall) érkeztünk. A park egyik végén a Capitólium, közepén a Washington emlékmű, a végén pedig a Lincoln emlékmű magasodik, körben múzeumok és hivatali épületek.

SONY DSCDSC00160
DSC00167DSC00183
SONY DSC

A Washington emlékmű (a magas torony) belsejének látogatásához ingyenes, de időpontra szóló jegyet kell igényelni. Megkérdeztük az egyik parkőrt, hogy szerinte érdemes e bemenni nagyjából ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

– Érdemes bemennünk az emlékműbe?
– Honnan jöttetek srácok?
– Magyarországról.
– És Budapesten van Washington emlékmű?
– Nincs.
– Akkor persze, hogy be kell mennetek!

Meggyőztek Mosolygó arc Már csak délutáni időpontokra voltak szabad jegyek, így a naplementés fények reményében az este 7-es időpontot választottuk. Mivel még volt időnk a másik fix időre szervezett programunk előtt és az idő is jó volt, , így átsétáltunk a Potomac folyó túlpartján lévő Alrington Nemzeti Temetőbe. Katonai temető több ezer háborúban elhunyt amerikai katona sírhelye sorakozik itt.

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSC

Láttunk temetési szertartást is de megkértek, hogy azt ne fotózzuk.

A temetőből metróval a Fehér Házhoz mentünk. Az épület előtti utcán néhány fős tüntetések, és percre kiosztott időszeletekben beszélő szónokok tartották szóval a tömeget. Obama-t nem láttuk, de biztonsági személyzetet jócskán.

SONY DSC

A következő utunk a Capitoliumhoz, a kongresszus székhelyének az épületéhez vezetett. Ide szintén előre kellett ingyenes belépőt igényelni. Gyors biztonsági ellenőrzés után összefogtak bennünket több más látogatóval és kaptunk egy vezetőt aki a látogatható részeken körbevezetett.

DSC00336SONY DSC
DSC00295SONY DSC

A túra  során a vezetőnk megkérdezte mindenkitől, hogy honnan jött. Jellemzően az USA különböző államaiból jöttek, rajtunk kívül csak néhány külföldi volt. A helyieknek megmutatta a vezető a nekik aktuális szobrokat, de felhívta a figyelmünket, hogy a túra végén várjuk meg mert számunkra is tud mutatni valamit. Így is lett a normál útvonal bejárása után hármasban maradtunk a túravezetővel, aki telefonon engedélyt kért, hogy egyébként nem látogatható részre is bevihessen minket. Az épületben lévő nem sok külföldi személyt ábrázoló szobrok egyike egy Kossuth szobor. És ha már bent vagyunk a nem látogatható részeken néhány egyéb helyet is megnézhettünk. A Capitolium komplett város a városban, alatta saját metróhálózattal, amit csak az itt dolgozók használhatnak.

DSC00303SONY DSC

Szintén föld alatti folyósón keresztül átmentünk a szomszédos Kongresszusi könyvtárba, ahol teljes vezetett túrára sajnos nem volt időnk, de a hatalmas méreteit így is érzékeltük.

SONY DSC

Még két tervezett programunk volt a napra a Repülési és Űrhajózási Múzeum, és a már említett Washington emlékmű. Ahogy terveztük, amint a múzeumhoz értünk eleredt az eső Mosolygó arc De szerencsére a múzeum fedett, így megázásról szó sem lehetett. Állítólag ez a múzeum az USA egyik leglátogatottabb múzeuma, de szerencsére így sem volt zavaró tömeg, pedig ide is ingyenes a belépés.

Az épület egyik oldalán a repülés történetét feldolgozó kiállítások, a másik felében pedig az űrhajózással kapcsolatos ereklyék láthatók. A repülős részen a sok kiállított valódi repülő és modell közt az egyik táblán ismét magyar vonatkozást találtunk egy MALÉV festésű Tupoljev képében Mosolygó arc

SONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCSONY DSCDSC00415

Itt már kellően fáradtak voltunk a 7 órai Washington emlékmű látogatás előtt itt végre volt kb fél óránk leülni és harapni valamit a büfében. Annyira leültünk, hogy a végén már sietnünk is kellett az emlékműhöz. Az eső szerencsére már elállt, de a felhők és a pára megmaradt, így a jó fényekről sajnos le kellett mondanunk. Az emlékmű belsejében egy lifttel vittek fel a tetejére, ahonnan irányonként 2-2 kis ablakból lehet körbenézni a várost.

DSC00422

Ekkor már csak a parkból lőttünk pár esti képet a környező épületekről, majd holt fáradtan hazametróztunk.
DSC00452SONY DSC
SONY DSC

Másnap már utaztunk is tovább. Néhány dolog kimaradt, de azért ha kicsit erőltetett menetben is de a legfőbb dolgokat sikerült egy nap alatt is megnéznünk a városban. A következő részben cheesesteak-et eszünk, és nem nyaljuk meg a Szabadság Harangját.

Reklámok
Kategória: Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Ecsedi Zsolt szerint:

    Mint a sorozatoknál, van beharangozó mi lesz a következő részben. 🙂

    Kedvelés

Ha kérdésed, véleményed van, ki vele!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s