Nem teljesen pihenten, de (részben a jetlag miatt is) korán felkeltünk, hogy a városban található sok érdekesség közül a lehető legtöbbet tudjuk megnézni a rendelkezésünkre álló egy napban.

Reggeli után a szálloda buszával a legközelebbi metró megállóhoz vitettük magunkat, ahol beszereztük a napi bérletet, és berobogtunk a belvárosba. Washington DC több szempontból sem a tipikus amerikai nagy város. Egyrészt az egész város felépítése megtervezett, mivel már eredetileg is fővárosnak építették a Potomac folyó partján. Másrészt a magasságkorlátozó rendelkezések miatt nincsenek a máshol jellemző toronyházak, így a város legmagasabb épülete a Washington emlékmű, ami emiatt már valóban messziről látszik. Bár nem teljesen sík a város, leginkább annak tűnik.

A tervezett és eredetileg is fővárosnak épült mivolta miatt a belvárosban a hivatalok, parkok és múzeumok váltják egymást. Több ma is működő hivatal is funkcionál “múzeumként” is. A belvárosban lakóházakat nem igazán láttunk, így elég tiszta és rendezett az egész.

Elsőként a város közepén lévő nagy (több mint egy mérföld hosszú) füves parkoz (Natonal Mall) érkeztünk. A park egyik végén a Capitólium, közepén a Washington emlékmű, a végén pedig a Lincoln emlékmű magasodik, körben múzeumok és hivatali épületek.

A Washington emlékmű (a magas torony) belsejének látogatásához ingyenes, de időpontra szóló jegyet kell igényelni. Megkérdeztük az egyik parkőrt, hogy szerinte érdemes e bemenni nagyjából ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

– Érdemes bemennünk az emlékműbe?
– Honnan jöttetek srácok?
– Magyarországról.
– És Budapesten van Washington emlékmű?
– Nincs.
– Akkor persze, hogy be kell mennetek!

Meggyőztek Már csak délutáni időpontokra voltak szabad jegyek, így a naplementés fények reményében az este 7-es időpontot választottuk. Mivel még volt időnk a másik fix időre szervezett programunk előtt és az idő is jó volt, , így átsétáltunk a Potomac folyó túlpartján lévő Alrington Nemzeti Temetőbe. Katonai temető több ezer háborúban elhunyt amerikai katona sírhelye sorakozik itt.

Láttunk temetési szertartást is de megkértek, hogy azt ne fotózzuk.

A temetőből metróval a Fehér Házhoz mentünk. Az épület előtti utcán néhány fős tüntetések, és percre kiosztott időszeletekben beszélő szónokok tartották szóval a tömeget. Obama-t nem láttuk, de biztonsági személyzetet jócskán.

A következő utunk a Capitoliumhoz, a kongresszus székhelyének az épületéhez vezetett. Ide szintén előre kellett ingyenes belépőt igényelni. Gyors biztonsági ellenőrzés után összefogtak bennünket több más látogatóval és kaptunk egy vezetőt aki a látogatható részeken körbevezetett.

A túra  során a vezetőnk megkérdezte mindenkitől, hogy honnan jött. Jellemzően az USA különböző államaiból jöttek, rajtunk kívül csak néhány külföldi volt. A helyieknek megmutatta a vezető a nekik aktuális szobrokat, de felhívta a figyelmünket, hogy a túra végén várjuk meg mert számunkra is tud mutatni valamit. Így is lett a normál útvonal bejárása után hármasban maradtunk a túravezetővel, aki telefonon engedélyt kért, hogy egyébként nem látogatható részre is bevihessen minket. Az épületben lévő nem sok külföldi személyt ábrázoló szobrok egyike egy Kossuth szobor. És ha már bent vagyunk a nem látogatható részeken néhány egyéb helyet is megnézhettünk. A Capitolium komplett város a városban, alatta saját metróhálózattal, amit csak az itt dolgozók használhatnak.

Szintén föld alatti folyósón keresztül átmentünk a szomszédos Kongresszusi könyvtárba, ahol teljes vezetett túrára sajnos nem volt időnk, de a hatalmas méreteit így is érzékeltük.

Még két tervezett programunk volt a napra a Repülési és Űrhajózási Múzeum, és a már említett Washington emlékmű. Ahogy terveztük, amint a múzeumhoz értünk eleredt az eső De szerencsére a múzeum fedett, így megázásról szó sem lehetett. Állítólag ez a múzeum az USA egyik leglátogatottabb múzeuma, de szerencsére így sem volt zavaró tömeg, pedig ide is ingyenes a belépés.

Az épület egyik oldalán a repülés történetét feldolgozó kiállítások, a másik felében pedig az űrhajózással kapcsolatos ereklyék láthatók. A repülős részen a sok kiállított valódi repülő és modell közt az egyik táblán ismét magyar vonatkozást találtunk egy MALÉV festésű Tupoljev képében

Itt már kellően fáradtak voltunk a 7 órai Washington emlékmű látogatás előtt itt végre volt kb fél óránk leülni és harapni valamit a büfében. Annyira leültünk, hogy a végén már sietnünk is kellett az emlékműhöz. Az eső szerencsére már elállt, de a felhők és a pára megmaradt, így a jó fényekről sajnos le kellett mondanunk. Az emlékmű belsejében egy lifttel vittek fel a tetejére, ahonnan irányonként 2-2 kis ablakból lehet körbenézni a várost.

Ekkor már csak a parkból lőttünk pár esti képet a környező épületekről, majd holt fáradtan hazametróztunk.

Másnap már utaztunk is tovább. Néhány dolog kimaradt, de azért ha kicsit erőltetett menetben is de a legfőbb dolgokat sikerült egy nap alatt is megnéznünk a városban. A következő részben cheesesteak-et eszünk, és nem nyaljuk meg a Szabadság Harangját.