James Bond sziget túra
Ismét korán kelés (szerencsére az utolsó), kb 7:30-kor indultunk a szállástól. Több, mint egy órányi buszozás után érkeztünk, ezúttal egy másik kikötőhöz a sziget túlsó oldalán. Az előző napi speedboat helyett ezúttal egy nagyobb, fedélzetes hajóval mentünk, ami lassabb, de cserébe kevésbé dobál, és út közben is kényelmesen lehet nézelődni. A szigetek valóban úgy néztek ki távolról, ahogy valahol olvastam is, mintha itt forgatták volna az Avatart, csak épp le vannak engedve a szigetek.
Kb 3/4 órányi hajókázás után érkeztünk meg az első állomáshoz, ahol 2-3 személyes kenukkal vittek a szigetek közvetlen közelébe. Több ilyen állomás is volt, volt ahol egy természetes szűk és sötét hasadékon keresztül jutottunk be a sziget által körülvett lagúnába, volt, ahol a kenuban kb hanyatt fekve tudtunk elférni a sziklák alatt, és volt ahol olyan kicsi volt a víz, hogy leért a kenu alja.
Több kenuzós megálló után következett az út csúcspontja a James Bond sziget meglátogatása. Itt sem közvetlenül a nagy hajónkkal kötöttünk ki, hanem át kellett szállnunk egy úgynevezett long tail boat-ra. Ezek hosszú, keskeny testű hajúk, a végükben egy-egy teherautóból, vagy éppen buszból kimenekített motorral és egy hosszú rúd végén lévő hajócsavarral. A motor erre a hosszú rúdra van erősítve, és ennek a motor-rúd-hajócsavar kombónak a mozgatásával irányítják a hajót.
Szóval James Bond sziget. A Maya beach után talán a második legfelkapottabb látványosság, ennek megfelelően nagyon sokan is voltak. Hivatalosan a sziget neve Khao Phing Kan, de a 74-es James Bond filmben való szereplése óta ráragadt a James Bond sziget név.
A kötelező körök után egy kevésbé forgalmasabb partszakasznál álltunk meg. Itt volt idő fürdésre, a hajóról ugrálása, vagy akár egyéni kenuzásra is. Vicces volt, hogy miután elhagytuk a partot, hirtelen majmok tömege lepte el azt, otthagyott kaját keresve.
Visszafelé a hajóúton kísérőink egy kisebb zenés, mókás show műsorral szórakoztattak, majd már csak sötétedés után értünk vissza a szállodához.
Másnapra a legfőbb cél a barnulás volt, ezért végre nem kellett korán kelni. És könnyebb volt sokáig is ébren maradni, de erről majd legközelebb.


Ok, akkor legyen Ázsia, legyen Thaiföld! Az időpont (január vége, február eleje) optimálisnak tűnik, száraz évszak, 30°C körüli hőmérsékletek. Mivel egyikünknek sem volt túl sok ideje, felmerült, hogy ezúttal utazási irodára bíznánk magunkat (öregesen). Találtunk is szimpatikus utat megfelelő időpontban, elfogadható áron. Csak épp hely nem volt már rá (novemberben!). A szóba jöhető alternatívák vagy árban, vagy programkínálatban, vagy időpontban nem feleltek meg, így aztán maradt a saját szervezés. Jöhetett az útikönyvek beszerzése, az internet böngészése, ismerősök kifaggatása.
