Bangkok

Kedden délután 1 óra körül, jó fáradtan érkeztünk meg a szállásunkhoz, ahol közölték, hogy a szobánk még nincs teljesen kész, így egy kicsit várnunk kell. Addig is ülőhellyel, és hideg teával kínáltak. 2 körül felengedtek a 19.emeleti szobánkba, ahol még a takarítók az utolsó simításokat végezték, cipő nélkül! A cipőjük szépen a küszöb előtt a folyosón várta őket. Furcsa volt .

Bár nagyon fáradtak voltunk, a 6 órás időeltolódás okozta jetlag leküzdése érdekében úgy döntöttünk, hogy csak sötétben alszunk, így valamilyen, ilyen fáradtan is befogadható célpontot kerestünk. A szállodánktól mindössze pár sky train megállónyira található, a Siam nevű állomás környékén, bevásárló központtokkal telirakott negyedbe indultunk. Olvastuk, hogy Bangkok a GIGA méretű plázák városa is, de amíg nem látom nem tudom elképzelni. 1-2 ilyen bevásárlóközpont, amelyekben jártunk akkora, hogy egyik budapesti társához sem hasonlítható. Bennük a nálunk is megszokott pláza termékeken kívül, autószalonok (pl.: Maserati, Rolls-Royce, stb), elektronikai áruházak végtelen mennyiségű kütyüvel, meg amit az ember el tud képzelni, minden kapható. Az épületek között végeláthatatlan autó sorok, bugyirózsaszín taxikkal, és tuktukokkal (3 kerekű, motoros riksa).

A sötétedéssel sem lettek kevesebben az utcákon, sőt a luxus plázák mellett megjelentek a kirakodó árusok a portékáikkal, olcsó ruhákkal, és utcai ételekkel. Mindeközben még mindig 27-28°C-os fülledt meleg idővel.

A nap utolsó programjaként, a betondzsungelben nagy nehezen odatalálva, felmentünk Bangkok legmagasabb szállodájának a tetőteraszára, ahonnan nagyszerű panorámát kaptunk a városról.

Szerdán reggel, némileg kipihentebben ismét célba vettük a várost, ezúttal már konkrétabb célokkal. Az első  megoldandó probléma a közlekedés volt, ugyanis választott célpontunkhoz nem vezet sky-train, így taxit kellett fognunk. Bár taxi rengeteg van az utcákon, ez mégsem bizonyult teljesen triviális feladatnak. Részben a tájékozódásunk hiánya, részben a kommunikációs problémák miatt. Mint kiderült, nem mindegy a taxik színe sem. Mindenesetre végül odaértünk, és még sokat sem fizettünk (10 km útért kb. 800 Ft-ot).

Az első állomásunk a Golden Mount nevű mesterséges hegy volt, melynek tetején egy arany színű harang alakú építmény állt.

Ennek a közvetlen szomszédságában kezdődött a mindenféle Buddha szobrok sora. Itt éppen az álló Buddha.

Innen haladtunk tovább

A demokrácia emlékműnél ránk beszélte magát egy tuktukos, és hármunkat összesen kb 500 Ft-ért hurcibált 1-2 órán keresztül néhány újabb Buddha templomhoz:

Ezek után következett a  Khao San Road, a hátizsákos turisták központja. Itt végtelen mennyiségű olcsó bazárt, büfét, fehér, hippi kinézetű hátizsákos turistát, és hamis igazolvány gyártó kisiparost találtunk

Mindezek után mentünk volna a Grande Palace-ba, a Wat Pho-ba, és a Wat Arumba, de az eddigi dolgok annyira elhúzódtak, hogy kifutottunk a nyitvatartási időkből. Így aztán a környékbeli utcákat jártuk.

Sötétedés környékén találtuk a virágpiacot, aztán a folyóparton fotóztunk.

A részletes mai beszámolóhoz már megint nincs erőm, de mutatok pár képet, és címszavakat:
Délelőtt Grand Palace, sok emberrel, és látnivalóval:

Délután Wat Pho, felvő  Buddhával:

Aztán a folyó túlpartján a Wat Arum:

Majd hajóval, és metróval vissza a szállodához: