USA 2014 – 5.rész – New York City

Igen, már több, mint 2 hete 1 hónapja hazaértünk a blog meg itt áll félbehagyva. Több oka is van ennek. Egyrészt az út második felében esténként mire a szállodába értünk már meghalni sem volt erőm, reggel meg haladtunk tovább, másrészt New York-ot és a még további hátralévő postokat nem akartam csak úgy összedobni. Harmadrészt meg úgy érzem jó, hogy tudott egy kicsit ülepedni az élmény, és kicsit talán más hangvételű lesz így az írás.

Na de térjünk már rá New York-ra, ahol a legtöbb időt töltöttük. New York annyira emblematikus és közismert város, hogy mindenkinek – függetlenül, hogy járt e már ott – van róla emlékképe valahonnan, filmekből, képekről. Mindenki láthatta az város sziluettjét, a Szabadság-szobrot, a toronyházakat és tipikus sárga taxikat. Rengeteg film és sorozat játszódik itt és valahol az egész amerikai álom szimbóluma is. Utunk legnagyobb részét is itt töltöttük el.

Vasárnap reggel az Atlantic City melletti tipikus motel szállásunkat elhagyva haladtunk északi irányba New York felé. Nem törekedtünk a fizetős utak elkerülésére, inkább a lehető leghamarabb oda akartunk érni. A fizetős útszakaszok vagy valamilyen kártyás bérlettel, de akár készpénzzel is fizethetők. Szakaszonként 0,5-3 dolláros díjakat kellett fizetni. A fizetőkapuk közt sok ember nélküli volt, itt egy nagy tölcsérbe lehet bedobni az előkészített aprót, és már nyílik is a sorompó.

Ahogy közeledtünk New Yorkhoz egyre több sávossá vált az autópálya, volt ahol egy irányba 6 sáv is haladt. Nem véletlenül, volt is forgalom rendesen, de szinte mindenki kb. 120 km/óra körüli tempóra állított tempomattal egyenletes sebességgel haladt.

Az előre lefoglalt szállásunk nem New York-ban, hanem a szomszédos Newark-ban volt, de vasárnap lévén bevállaltuk az autós közlekedést a városban. Utólag ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Már a bevezető úton hatalmas dugó volt, a városba vezető hídon 13$-os hídpénzt kellett fizetni, és a parkolás sem volt egyszerű sehol.

A városban az első utunk egy rég nem látott itt lakó ismerőshöz vezetett. Ő vállalta, hogy aznap kalauzol bennünket, és néhány további tippel is ellátott bennünket a többi napra.

Ekkorra már igen csak megéheztünk, úgyhogy ideje volt egy tipikus helyi bárban elfogyasztott hamburgernek 🙂 És ha már úgyis ezen a környéken jártunk megnéztük a Jóbarátok házát is.

hamburger

Ha már úgyis kocsival voltunk célszerűnek tűnt a Manhattan központjától távolabbi célpontok ekkorra időzítése, így délután még Brooklyn és Queens egyes részeit látogattuk meg. Vasárnap lévén az utcán parkolásért nem kellett fizetni, de sehol sem volt egyszerű parkoló helyet találni. Parkolóházakban, vagy udvarokban pedig embertelen drágán lehet parkolni, azért szerencsére pár kör után mindenhol találtunk elfogadható helyet. Érdekes volt ugyanolyan parkolóórát látni, mint amilyenek Budapesten is vannak. Bár az autók kissé eltértek 😉

mustang

Szóval Brooklyn, azon belül is DUMBO, azaz “Down Under the Manhattan Bridge Overpass” magyarul a Manhattan hídi felüljáró alatt. Innen remek kilátást kaptunk a Manhattan sziluettjére, és mi is elkészítettük a már sokszor látott fényképet, ahogy a Manhattan híd keretbe foglalja az Empire State Buildinget.

 

Ám a naplementét még nem itt vártuk meg, hanem kicsit északabbra Queens-ben egy kikötő helyén kialakított parkban a Gantry Plaza State Parkban. Ezen a környéken laknak a Manhattani irodákban dolgozó menő brókerek és menedzserek, a belváros könnyen megközelíthető, de azért néha a nap is látszik nem úgy, mint a felhőkarcolók árnyékában. A park nagyon rendezett tiszta, az időjárás kellemes volt.

Naplemente után, visszamentünk Manhattan-be, és sétáltunk egyet a Times Square-en. A Times Square-t a mai napig nem értem. Iszonyatos embertömeg akik a villódzó fényreklámokkal fényképezkednek. De komolyan, nincs ott semmi érdekes, csak a tömeg.

Manhattan belvárosában már nem volt túl sok autó, azok túlnyomó többsége is taxi. Érdekes ez a taxi dolog. Valóban az van, mint amit a filmekben is látni. A helyiek a városban többnyire nem saját autóval, hanem taxival közlekednek (amikor épp nem metróznak). Láttunk olyat, aki egy lakberendezési üzletben elvégzett nagybevásárlás után pakolt épp a taxi csomagtartójába. A klasszikus new yorki taxi, a Ford Crown Victoria már  kikopóban van, de azért még akad belőle bőven.

taxik

Késő este érkeztünk meg a newarki szállodánkba.

Második nap

A szállodában elsőre egész jónak tűnt a reggeli, csak később tűnt fel, hogy minden iszonyatosan édes. Még a minihamburgerek is édesek voltak, de kellett az energia az egész napos városnézéshez.

A további 3 napban az autót a szállodánál hagytuk és inkább vonattal jártunk be New York-ba. A kb 20 perces vonat út 5$-ba került, de közvetlenül Manhattan közepére vitt, ahol ha kellett át tudtunk szállni a metróra, de gyalog is sokat mászkáltunk.

Erre a napra terveztük a “kötelező” Szabadság szobor kört, így az első utunk a kikötőhöz vezetett. Gyorsan megvettük a jegyet a Liberty és Ellis Island-re közlekedő turista hajóra. Persze jó sokan voltak. A hajó a manhattani kikötőből indulva először a Szabadság szobornak otthont adó Liberty Island-en köt ki.

Persze itt – ahogy mindenki – mi is kiszálltunk, és körbe sétáltuk a szabadság, a lehetőségek és az amerikai álom egyik legismertebb szimbólumaként számon tartott szobrot. A kapott audio guide-ban hallhattuk egykor hajóval ide érkezett bevándorlók beszámolóit arról, hogy milyen érzés volt több hétnyi/hónapnyi hajóút után megpillantani a “hölgyet”. A koronába sajnos nem tudtunk felmenni, mivel annak látogatása meglehetősen korlátozott. Több hónapra előre kell jegyet venni és akkor is pontos időpontra kell érkezni.

Innen a hajó következő megállója az Ellis Island, amin a régi bevándorlási ellenőrző állomás áll. “1892–1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlási ellenőrző állomás.”

“Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az ellis island-i bevándorló állomásig.

Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el.” – Wikipedia

A bevándorló állomáson ennek a múltnak emléket állító múzeum üzemel. Itt is kaptunk audio-guide-ot, amin keresztül itteni ellenőrzésen átesett bevándorlók is meséltek az élményeikről.

A hajó ezek után már visszavitt Manhattan-be, ahol a következő célpontunk a gyalog könnyen elérhető Wall Street, a pénzügyi világ egyik központja volt. Itt is rengeteg a turista és persze összefutottunk egy kisebb magyar társasággal… Itt a felhőkarcolók között a nem túl széles utcában esélye sem volt a napnak. Könnyen lehetnek itt olyan utcák, amikbe soha nem süt be a nap, persze más lehet a helyzet a 40. emelet környékén 😉

 

Délután a felhőkarcolók között egy meglepően üresen tátongó térhez sétáltunk. Nem véletlen a furcsa üresség, pár éve még a World Trade Center két tornya magasodott itt. Most a toronyházak egykori helyén két hatalmas, több emelet mélységbe süllyesztett medence emlékeztet mindenkit a 9/11-es eseményekre. Körben az áldozatok nevei, és az emlékezés virágai.


A nap vége felé megkerestük az USA egyik legnagyobb fotós és videós termékeket forgalmazó üzletét a B&H-t. Önmagában ez az egy üzlet is megérne egy bejegyzést. Azt a belépést követő első percben ki lehet szúrni, hogy jellemzően (kizárólag?) ortodox zsidókat alkalmaznak, volt is ebből már több munkaügyi perük. De ezen kívül is igen impozáns üzlet. Nem a hagyományos módon a polcokra kipakolt termékek közt kell “tudatlanul” válogatni, hanem rengeteg szakértő eladó segít a választásban. Az egyes pultoknál ha szeretnénk valamely terméket megnézni, vagy konkrét igényünk van, hogy mit szeretnénk, mindössze 2 perc türelmet kér az eladó, majd egyszer csak előkapja a pult alól a kért terméket. Amennyiben a termék elnyeri tetszésünk, kapunk egy vásárló kártyát, amivel a földszinti kasszasorhoz fáradhatunk, a választott termékek akkor már ott fognak várni bennünket. Na és ezt hogy? Az egész épületet behálózza egy speciális logisztikai rendszer, amin keresztül egy kosárban először a pincében lévő raktárból a pultokhoz, később pedig a pénztárhoz kocsikáznak a termékek. Iszonyatosan hatékony.

Harmadik nap

A harmadik NY-ban töltött nap már “menekültünk” a  sűrűségből, inkább a parkokat kerestük. Délelőtt a 9 méterrel az utcaszint fölé emelt régi ipari vasúti vágány helyén kialakított High Lane Parkot sétáltuk végig. Ottjártunkkor a park utolsó szakasza még kialakítás alatt volt (amit persze csak ott konstatáltunk, így volt egy sétánk alatta a még kevésbé rendben lévő környéken is). A már átadott rész környéke teljesen rendben volt. Új építésű lakó és irodaházak, meg persze soksávos utak között/fölött üde színfolt ez a park. Több helyen meghagyták a síneket, így kicsit olyan, mintha visszafoglalta volna a természet az ipari célra készült felüljárót.

 

A High Lane szomszédságában, a Chelsea Market útba ejtésével egy másik, sokkal nagyobb parkba, a Central Parkba igyekeztünk. Annyi film játszódik itt, hogy szinte minden sarkon úgy éreztem jártam már itt korábban. Tudtam, hogy a Central Park nem kicsi, de mégis meglepő volt a mérete. Az 59. utcától a 110. utcáig húzódik Manhattan közepén (ez 6 metró megállónyi távolság) Az arányokat jól mutatja ez a térkép:

Van itt minden ami egy parkba kell, sportolásra kijelölt helyek, állatkert, múzeum, csónakázótó, meg amit akartok 😉

Napnyugta környékén szerettünk volna a Rockefeller Building tetejére felmenni, de a jegyvásárlásnál olyan sor állt, hogy teljesen besötétedett volna, mire felérünk, ezért inkább online vettük meg a jegyet másnap napnyugta környékére.

Ekkorra már úgy lejártam a lábam, hogy lépni alig bírtam, úgyhogy inkább eltettük magunkat másnapra.

Negyedik nap

Az utolsó itt töltött napunk, és egy csomó dolgot még nem is láttunk. Bár nem vagyok nagy múzeumkedvelő, azért a Metropolitan (Met) Művészeti Múzeumot kár lett volna kihagyni. A Central Parkban lévő múzeummal már előző nap is “szemeztünk” de a záróráig akkor már nem sok idő volt hátra, így ez is az utolsó napra maradt. A belépő díja önkéntes, mindössze egy ajánlott összeget közölnek. Gyakorlatilag mindenki annyit fizet amennyit szeretne.

A Met a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkező múzeum. Bár nagy hangsúlyt fektetnek az európai művészeti alkotásokra, engem mégis inkább a kevésbé ismert keleti, vagy épp afrikai és óceániai alkotások fogtak meg a legjobban. Persze van rengeteg “kötelező” egyiptomi görög, római, stb alkotás is.

  

A múzeumban eltöltött több mint fél nap alatt még csak végigrohanni sem tudtuk volna az egészet, inkább csak szemezgettünk az érdekességekből. Innen időre kellett megérkeznünk a Rockefeller Buildinghez. Napnyugta előtt még egész tűrhető volt a tömeg aztán egyre csak többen lettek. Mindenki a napnyugtára és az esti fényekre kíváncsi 🙂 Maga a kilátó terasz is több szintes, a 67. 69. és a legfölső 70. emelet terasz része is bejárható. Innen is látszik hogy mennyire hatalmas a Central Park, a másik irányban pedig az Empire State Buildig és a többi felhőkarcoló uralja a látványt.

Este ismét találkoztunk Annával. Megint ettünk egy jó kis hamburgert, ezúttal én bölény-burgert.

Később még a köpölyözést is volt alkalmam kipróbálni (köszi Anna, egy élmény volt :))

Mivel New York soha nem alszik, ezért a Metro is éjjel nappal jár. Ez annyira természetesnek tűnt, hogy arra nem is figyeltünk, hogy a szállásunkra nem metróval, hanem vonattal kell mennünk. Puszta szerencse volt, hogy az utolsó (2 óra körüli) vonat előtt értünk az állomáshoz, így nem kellett a hajnali első vonatot megvárnunk 😉 Persze azt mondanom sem kell, hogy ismét alig bírtam járni estére.

Végül is a 4 nap alatt, ha nem is pihentető módon, de amit terveztünk sikerült megnéznünk New Yorkban. Kényelmes tempóban valószínűleg hetekig el lehetne itt csavarogni, nekünk most ennyi időnk volt. Ott és akkor nekem kicsit nagy volt a tömeg és a nyüzsgés. Nagyon igaz amit a Tátrai Band megénekelt, hogy “mindenki rohan valahová”. Mi sem lazsáltunk épp. Most így utólag visszatekintve már azt mondom, hogy simán visszamennék, akkor ott volt olyan pillanat, amikor az egész várost a hátam közepére kívántam.

Jah és még egy apróság: New York-ban megértettem, hogy az angol downtown (belváros, tükör fordításban: alsóváros) és uptown (lakónegyed, tükör fordításban felsőváros) kifejezések honnan származnak. New York központja Manhattan sziget déli része, a lakó övezetek Manhattan-ben csak észak felé (azaz a térképen felfelé) tudtak terjeszkedni. azaz a déli városrész (az üzleti központ) a downtown, az északi (inkább lakónegyed) az uptown. A metrómegállókban is ezzel jelölik az adott kocsik irányát, hogy azok az uptown, vagy downtown felé haladnak e.

Ennek örömére hallgassuk meg a Downtown című klasszikust 🙂

Reklámok
Kategória: Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Ha kérdésed, véleményed van, ki vele!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s