Szingapúr

Éjjel 1 óra körül érkeztünk Szingapúrba a JetStar Phuket-Szingapúr járatával. Már a reptéren is látszott, hogy nem akármilyen helyre érkeztünk. Nem csak, hogy szép a reptér, és van wifi mindenhol, még gyorsak is. A gépből való kiszállás, majd a gördülékeny útlevél ellenőrzés után a csomagokért mentünk, de mire odaértünk már csak a mi táskáink vártak ránk a szalag mellett. Egy pillanatot sem kellett várnunk a csomagokra. Gyors pénzváltás után eltaxiztunk a szállodához. A klímás autóból kiszállva még éjjel 2 körül is mellbevágó párás meleg idő fogadott.

Másnap az egész napot városnézésre szántuk. Először a Nemzeti Múzeumot látogattuk meg. Itt az igényes és modern kiállításokon keresztül megismerkedhettünk a város múltjával és történetével. Szerencsére még egész jó idő volt, így folytathattuk utunkat a gyarmati negyedben, ahol a gyarmati időkből megmaradt, a mai napig funkcionáló templomot, tűzoltóságot, rendőrséget is megtaláltuk.  Elsétáltunk a parlament mellett. Különös hangulatot adott a városnak (és tovább növelte az abszolút sterilitás érzetét), hogy teljesen véletlenül ottlétünkkor ünnepelték a kínai új évet, ezért két napos munkaszünet volt érvényben. Az utcák, üzletek szint teljesen kihaltak voltak. A plázákban is csak az éttermek voltak nyitva.

Délutánra  azért csak eljutottunk a felhőkarcolók lábánál az öbölben álló merlionhoz, Szingapúr egyik jelképéhez. Itt már nem volt kihaltság. Rengeteg turista, többségében indiaiak és más ázsiai népek.

Az öböl környékén rengeteg látnivaló és attrakció található. Itt van a világ legnagyobb óriáskereke, a tetőn lévő “infinity pool” medencéjéről híres Marina Bay Sands szálloda, a Forma 1-es pálya és még egy csomó dolog. Először az óriáskerékre ültünk fel, ami nem volt olcsó, de legalább lassú, így volt idő nézelődni. Miután leértünk megérkezett a Szingapúrban általános minden napi eső is, ez remek alkalmat adott egy kicsit megkésett ebédhez. A  mindennapos esőnek köszönhetően egyébként Szingapúrban minden zöld terület valószínűtlenül zöld. Szerencsére ez esetben sem sokáig, sem pedig nagyon nem esett, így folytathattuk a nézelődést ezúttal már a híd túl partján, a Marina Bay Sands hotel lábánál.

A Hotel tetején lévő medence csak a szálloda vendégei számára hozzáférhető, de a tető másik részén lévő kilátó terasz a 20$-os belépő ellenében bárki által látogatható. Még napnyugta előtt felmentünk, hogy onnan tudjunk a városról naplementés és már esti kivilágított pompájában képeket csinálni. Megérte!

Másnap reggel napsütéses időben indultunk el a szállodából ezúttal a Chinatown felé. Természetesen a napsütés nem tartott soká, kora délutánra megjött a borongós csöpörgős idő. Szerencsére azért itt fel vannak erre készülve. Rengeteg olyan hely van ahová be lehet húzódni az eső elől. A chinatown piacain a bazárok sátorteteje összeér, így az esőtől nem zavartatva lehet folytatni a vásárolgatást. Vettünk is néhány pólót és egyéb apróságot.

Délután 5 körül már a reptéren voltunk mert 7-kor indult vissza a gépünk Bangkokba. Újabb kb 2 órás repülőút után egy, a reptér közelében lévő olcsó szállodában szálltunk meg. A belvárosba bemenni már nem volt időnk, de még este az utolsó megmaradt Baht-jainkat vacsorára költöttük egy közeli kis étteremben.

Másnap reggel a nem túl kényelmes ágyon eltöltött utolsó éjszaka és az egyszerű reggeli elfogyasztása után ismét a reptérre mentünk, de ezúttal már sajnos a haza felé hozó géphez. Nem volt könnyű otthagyni ezt a nagyszerű országot. D vitaminnal, nyitottsággal, és mosollyal feltöltekezve jöttünk haza, ami remélhetőleg kitart egy darabig.

A hazaút sima volt, menetrend szerint érkeztünk a moszkvai büdös-dohányos F terminálra, ahonnan immár csak kb 80 perc csatlakozási idő után szintén menetrend szerint Budapestre.

A képekből majd csinálok egy bővebb válogatást.