Vietnam 3. legforgalmasabb és jelenleg is dinamikusan bővülő repülőterén talán az eddig általam látott leglelakottabb repülőgépre szálltunk. Az egyszínű fehérre festett (vélhetően bérelt), szinte minden ülése szakadt, törött kartámaszos, lyukas ülészsebes repülőgép már a menetrend szerinti indulás előtt pár perccel felszállva végül azért rendben leszállított bennünket a Mekong-delta fővárosaként is emlegetett következő célpontunkra Can Tho-ba.

(a képekre kattintással megnyíló albumban további képek is vannak)

A Mekong-delta vidéke Vietnam rizs termelésének több mint felét adja, de rengeteg másféle zöldséget és gyümölcsöt is termesztenek a Mekong által folyamatosan öntözött talajon. A majdnem fél magyarországnyi területen szinte mindenhol ott van a Mekong, de legalábbis mindenhol nagyon közel van. Sok helyre közúton nem is, csak hajóval lehet eljutni.

A Mekong-delta vidékének legnagyobb városa (1,2 millió lakos) Can Tho. Nagyváros lévén itt azért lehet látni néhány modern, magasabb épületet, ezek tipikusan hotel, bank, vagy telefonszolgáltató irodaházai. A szállodánk is így emelkedett ki a városból, és talán itt volt a legnagyobb kontraszt a szállásunk és a környező utcákban tapasztaltak között. A szállásunk egy nemzetközi viszonylatban is jónak mondható, jól felszerelt 4 csillagos szálloda volt közvetlenül a központban, európai árakhoz mérten nagyon olcsó (2 ágyas szoba kb 9000 Ft / éj reggelivel) áron.

Kora délután, miután elfoglaltuk a szobát kisétáltunk a városba kicsit ismerkedni a környékkel. Közvetlenül a szálloda főbejárata mellett egy piacot találtunk, ahol a friss zöldségektől kezdve, a friss húson át az élő halig és békáig mindenfélét árultak.

Főzőcskézni nem nagyon volt időnk (meg konyhánk sem nagyon volt :)) így ezekből a nyersanyagokból nem nagyon vásároltunk, de miután a kikötőben leszerveztük a másnapi programot kerestünk egy lehetőleg nem nyugati kajákat kínáló éttermet. Teljesen véletlenül egy kínai étterembe sikerült beülnünk, de nem bántuk meg. A kacsa leves egyszerűen hibátlan volt! A benne úszó majdnem fél kacsa, a kacsatepertővel megbolondított ízvilág, most is összefut a nyál a számban! Már csak ezért megérte volna Can Tho-ba jönni!

A naplementéhez közeledve fejenként 1000 dong-ért (13 Ft, igen tizenhárom) átkompoztunk a folyó túlpartjára, ahol még egyszerűbb körülmények között élnek az emberek. Hamar körbekaptak minket a gyerekek, akikről mindig remek képeket lehet csinálni 🙂

Másnap reggel még a Nap előtt felkeltünk, hogy már a Mekongról nézhessük végig, hogy ő ezt hogy csinálja. Meg mert az úszó piac is leginkább hajnalban aktív.

Az úszó piacon a környéken lakók árulják a terményeiket. A hajókon egy hosszú rúdra felhúznak egy-egy darabot a kínált termékekből, így messziről látszik, hogy ki mit árul. A nap előrehaladtával az árak folyamatosan mennek felfelé. Kora hajnalban még főleg nagykereskedelem folyik, aztán ahogy egyre több a turista úgy drágulnak a termékek. Kommunizmus van, de a biznisz az biznisz 🙂

A Mekong szerteszét ágazó mellékágain haladva meglátogattunk egy rizstészta készítő “üzemet”. Ha már nagyon unalmas a rizs, akkor csinálnak belőle tésztát 😉

Érdekes volt látni, hogy mennyire az életük része a folyó. Benne fürdenek, mosogatnak, halásznak, fontos közlekedési útvonal, belőle öntöznek. Minden a folyóból él, az pedig mindenhol ott van.

A minket kísérő, angolul jól beszélő sráctól a helyes evőpálca használaton kívül (igazából nincs is olyan, hogy helyes mindenki úgy használja, ahogy tudja) sok érdekes dolgot megtudhattunk. A környéken az átlagkereset kb 5 millió dong (kb 64 ezer Ft), de sokan ennek a tizedéből élnek. Vállalkozni szabad, de magas a korrupció. A párttagok és  hozzátartozóik feltűnően jól élnek… az elmondottakból sok minden ismerős volt….

Kora délután értünk vissza a városba, de pár óra szusszanást követően ismét hajóra szálltunk, hogy egy másik környékre elhajózva a naplementét is a Mekongról nézhessük végig.

A Mekongon hajókázás közben többször a Call Of Duty híres jelenete jutott az eszembe, de szerencsére ilyesmivel nem találkoztunk:

Miután a napot megette a felhőkutya visszatértünk a városba. Az esti piacon tovább kísérletezhettünk az érdekes fogásokkal. Az a fürjtojásos(?) valami kifejezetten finom volt!

Másnap ismét utazás várt ránk, ezzel a csodaszép piros busszal indultunk a tengerpart irányába…