Szombat reggel kelet felé indulva elhagytuk Jeruzsálemet, és az egyre sivatagosabb, dimbes-dombos tájon haladva megkezdtük az ereszkedést. Mi is, és az autónk jobb hátsó kereke is, amit a műszerfalon megjelenő jelzés adott a tudtunkra.

Az első megállóhelyünk az autóút mellett kialakított pihenőhely volt, ahol átléptük a 0 tengerszint feletti magasságot (lefelé), ugyanis nem máshova, mint a föld legmélyebben fekvő szárazföldi pontja felé igyekeztünk. Itt persze minden turistabusz megáll fényképezkedni a 0 métert jelző táblával, és a pont a turistabuszok miatt itt várakozó tevével 🙂 Tevés képet nem, de a táblás, sivatagos kötelező képeket elkészítettük.

Konstatáltuk, hogy a jobb hátsó kerékben láthatóan alacsonyabb a nyomás, mint a többiben, de szerencsére még járóképesnek mondhattuk az autót így tovább ereszkedtünk a néhány kilométerre lévő benzinkútig. Mindezt persze palesztin területen, ahol vagy érvényes a biztosításunk, vagy nem, vagy van assistance az autóhoz, vagy nem.

Végül a benzinkútnál felpumpáltuk a félig lapos kereket és reméltük a legjobbakat. Persze a benzinkút parkolójában is voltak akik tevékkel parkoltak, lehet, hogy kevesebbet fogyaszt, mint egy terepjáró 😉

Nem sokkal később elértük a 90-es számú főutat, amin dél felé fordultunk. A 90-es út a Holt-tenget nyugati partján fut a tengerszint alatt sokszor mintegy 393 méter mélységben, ezzel a világ legmélyebben fekvő közútja.

Szóval balra a Holt-tenger, jobbra meg a Júdeai-sivatag. A hegyekkel, sziklákkal megtűzdelt vörös sivatag a nevadai Death-valley (Halál-völgy) sivatagra emlékeztetett, bár ott a legmélyebb pont csak -86 méter mélyen van. A Holt-tenger párába burkolózó túlpartján pedig már Jordánia látszik.

Masada

A holt-tengeri kirándulások elmaradhatatlan célpontja az UNESCO világörökség részévé választott Masada (magyaros átírásban Masszáda) magyarra fordítva egyszerűen erőd. Ez a várrom a sivatag fölé kb 400 méterrel magasodó fennsíkra épült Heródes megrendelésére.

A Masada megközelítése autóval teljesen egyszerű volt, de a parkoló bejáratánál van egy menetrendszerű buszmegálló is, így gondolom tömegközlekedéssel is megoldható a dolog.

A parkoló kinti részén a turistabuszok, a parkolóházban pedig a személyautók parkolhatnak. A parkolóház bejáratánál a biztonsági személyzet körbenézte az autót (még a csomagtartóba is bepillantottak). Jellemző, hogy a parkolóházban szinte kizárólag bérelt autók parkoltak.

A parkolóházból könnyen megközelíthető a látogató központ, ahol néhány éve egy múzeumot is kialakítottak, illetve innen két útvonalon is megközelíthető a várrom. Az olcsóbb, de időigényesebb és fárasztóbb lehetőség a gyalogtúra, ahol az úgynevezett Kígyó-ösvényen keresztül kanyarogva lehet leküzdeni a mintegy 400 méteres szintkülönbséget (az október végén is 30°C-nál melegebb sivatagban), vagy a kényelmesebb, de drágább módszer, a felvonó 🙂 Mivel az idő aminek leginkább szűkén voltunk, ezért a gyorsabb utat választottuk.

A felvonóval 2-3 perc alatt felértünk, ahol egyből megértettük, hogy miért is ide épült az erőd. Csodálatos kilátást kaptunk a környező tájra, és kicsit kevésbé párás időben talán az egész Holt-tenger látszódott volna.

Körbesétáltuk az egész fennsíkot, amit végül is teljesen befed az erőd. Minden irányban más-más miatt volt érdekes a panoráma. Az egyik irányban a Holt-tenger, más felé meg a furcsa alakú élettelen sziklák, vagy épp csak a sivatag változatos formái.

Holt-tenger

A Masada látogatás befejeztével a Holt-tengerben akartunk megmártózni. A Holt-tenger névével ellentétben nem igazi tenger, igazából “csak” egy tó, de nem akármilyen tó!

• A partja a föld legmélyebben fekvő szárazföldi pontja, a vízszint a tengerszint alatt jelenleg kb. 413 méterrel fekszik. Éppen ezért is víz belőle ki nem, csak bele folyik.
• Az intenzív öntözések miatt a befolyó víz mennyisége folyamatosan csökken, ezért a tó vize a magas kipárolgás miatt évente kb. 1 méterrel apad.
• E két tulajdonság miatt olyan vastag és párás a levegő fölötte, hogy naptej nélkül is szinte lehetetlen leégni a partján.
• talán ezeknél is érdekesebb, hogy a vizének a sótartalma a tengervíz sótartalmának 8-9 szerese, ezáltal a Föld egyik legsósabb vizű tava (sótartalma kb. 33 %)
• A magas sótartalom miatt néhány baktériumon kívül semmilyen élőlény nem él meg benne (innen is a Holt-tenger név)
• Szintén a magas sótartalom miatt a víz sűrűsége a szokásos ~1 kg/l helyett 1,24 kg/l ami szinte lehetetlenné teszi az emberi test elsüllyedését benne.

Érdekes élménynek ígérkezett. Az első utunkba eső fürdőhelyen megálltunk (Ein Gedi Spa). Itt jó sokan voltak. A nagy parkoló szinte teljesen tele volt autókkal és turistabuszokkal. A nem épp olcsó belépő (95 sékel/fő) kifizetése után gyorsan átöltöztünk és a traktor megállójához mentünk. A traktor azért kell, mert a fürdő épülete és a vízpart között már közel egy km távolság van a vízszint folyamatos csökkenése miatt. Szóval egy traktor által vontatott kiskocsival jutottunk a vízpartra. De az igazi szürreális élmény a vízben kezdődött.

A vízbe menni csak papucsban érdemes, mert a víz alján az éles sókristályok könnyen elvághatják az ember lábát, de ahol már néhány 10 centiméternél mélyebb a víz ott már könnyebb egyszerűen csak felfeküdni a vízre. Elsüllyedni lehetetlen. Ott ahol már vállig érne a víz már a lábát sem tudja letenni az ember. Úgy úszik, mint egy bója.

Valószerűtlen élmény. Igazából úszni is csak háton kényelmes, mert előrefelé a víz feldobná az ember fenekét és a feje bukna előre ha nem ellenkezne. Fejjel bebukni nem érdemes az egyébként kellemes langyos vízbe, mert a só brutálisan képes marni a szemet.

A só mellett egyéb oldott ásványi anyagokban is gazdag a víz és a tóban található iszap is, ezek gyógyhatását évszázadok óta kihasználják.

A vízből kijőve érdekes olajos szerű élményt tapasztaltunk. Jól esett az édes vizű zuhany 🙂 Az elmondható, hogy a Holt-tengerben való fürdés inkább érdekes, mint kellemes.

A parton a szikla keménységű sókristályokon sétáltunk még egy kicsit, majd záróra előtt az  utolsó traktorral tértünk vissza a parkolóhoz.

A Jeruzsálem felé vezető úton egy pihenőben vacsoráztunk, és Jeruzsálemen ezúttal már csak keresztül hajtva tartottunk Tel Aviv-ba, ahol a következő 2 éjszakát töltöttük. De erről részletesebben már csak a 3. részben…

További képek itt!