Csütörtök reggel a török határ felé vettük az irányt. Egy kis forgalmú kanyargós többnyire jó minőségű út vezetett a határ felé. Az utolsó bolgár benzinkúton még tele tankoltuk az autót, mert Törökországban az otthoninál is jóval drágább az üzemanyag (Norvégia után a második legdrágább).

A határ előtti utolsó pár száz méteren folyt az útfelújítás, itt azért le kellett lassítani rendesen. Szerencsére ezen a határátkelőn nem volt nagy forgalom, így hamar átestük a bolgár matrica ellenőrzésen, a vízum beszerzésen (15€), a vámvizsgálaton, és útlevél ellenőrzésen. Törökországban eleinte jó minőségű többnyire 2×2 sávos úton haladtunk, majd a szükséges matrica beszerzése után felhajtottunk a szinte teljesen kihalt 2×3 sávos Isztambulba tartó autópályára.

Az autópályán semmi említésre méltó nem történt. De már az Isztambulba bevezető szakaszon is látszott, hogy nem akármekkora városról van szó.

A szállásunkat tudatosan a régi városrészbe foglaltuk, hogy a fő látványosságok könnyen elérhetőek legyenek. Ennek meg lett a maga hátránya is. Az iGO sikeresen benavigált a szállodához, csak hát lévén ez egy picike szálloda, saját parkolója nem volt, az utcán kellett valahogy megállni. Na ez nem volt az egyszerű. Meredek, macskaköves, (nálunk egy irányúnak is) szűk, kétirányú utcácskákban kellett olyan helyet találni, ahol biztonsággal ott merjük hagyni az autót. Végül pár kör megtétele után a szálloda bejáratától kb 20 méterre sikerült megállni. Az autó innen nem mozdul, amíg el nem hagyjuk Isztambult.

Délután maradt még időnk egy kis sétára. Pénz váltás után a Sultanahmet térre mentünk ahol az egyik irányban a Kék Mecset, másikban az Ayasofia (Hagia Sofia) hatalmasodik.

Itt meghallgattuk a müezzin imára hívó énekét. Majd belülről is megnéztük a Kék Mecsetet.

Aztán a térre visszatérve befűztek bennünket egy esti hajózásra a Boszporuszon. A több mint 2 órás út közben áthajóztunk a Galata híd alatt, bekanyarodtunk az Aranyszarv-öbölbe, majd tovább haladtunk a Boszporusz-híd felé, amely összekapcsolja a város európai és ázsiai felét.

Pár “fun fact”  a hídról:

• “2005. május 15-én Venus Williams amerikai teniszcsillag és İpek Şenoğlu török teniszezőnő ötperces játszmát játszottak a hídon. Ez volt az első teniszmérkőzés, ami két kontinensen egyszerre zajlott.
• 2005. július 17-én a brit Formula 1-es pilóta, David Coulthard áthajtott a hídon Red Bull Racing-es autójával, a török nagydíjat megelőzően, majd leparkolt a Dolmabahçe palota kertjében. Az isztambuli nagydíj előtt, augusztusban Coulthardot megbüntette az automata figyelőrendszer, amiért fizetés nélkül hajtott át a hídon. A csapata vállalta, hogy kifizeti a 20 eurós büntetést.” Wikipedia

A hajókázás után már csak alvásra maradt energiánk. Másnap viszont már Ázsiába is átjutottunk, de erről részletesen majd a következő részben.