Itacuruçá sziget, Petropolis, hazaút

Szerdán a Rió-tól kb. 70km-re fekvő Itacuruçá szigetet látogattuk meg a Sepetiba öbölben. Ebben az öbölben 365 kisebb-nagyobb sziget található, többségük magántulajdon. Rio-ból a kikötőig busszal mentünk, ahol átszálltunk egy brazil hajóra, amivel a szigetre vittek.  A sziget partján több helyen is kikötöttünk, és nézelődtünk. A legtöbb időt a szigeten lévő szállodánál töltöttük, ahol kaptunk egy jó kis ebédet, és fürdési lehetőség is volt, ekkorra az addig borongós ég is kiderült. Szép napos időnk lett.

Kb. vacsorára értünk vissza a rió-i szállodánkhoz, ahol az eltöltöttük az utolsó éjszakánkat.

Csütörtök délelőtt az Amsterdam Sauer drága- és féldrága köveket forgalmazó cég kiállítását és bemutatótermét néztük meg. A cég a saját autóival vitt minket a bemutatóterembe, ahol a tulajdonos saját gyűjteménye is ki volt állítva.

A kiállítás megtekintése után természetesen vásárolni is lehetett volna, ha lett volna pár ezer felesleges dollár nálunk

Délután a Rió-tól kb 65 km-re fekvő Petropolisba mentünk, ahol a császár nyári rezidenciája áll. A palotában az eredeti berendezések láthatók, de fényképezni nem lehetett. De pont olyan volt, mint egy múzeum: régi bútorok, festmények, vitrinek, és a cipőre húzott csoszogós papucs.

Mialatt a múzeumban voltunk, kint hatalmas felhőszakadás kezdődött. Míg a buszhoz visszaértünk ismét bőrigáztunk. A délután további részében is borongós idő maradt, de az eső nemsokára elállt.

Petropolis egyébként egy hangulatos kisváros. Egyéb látványosságai közül láttuk a Kristály Palotát, a katedrálist (ahol az üvegablakon a magyar Szent Erzsébet képe látható) és az egyesek által elsőnek tartott repülőgép kiállított mását.

Petropolisból Rio-ba a repülőtérre mentünk, ahonnan éjfélkor indult a gépünk Londonba. Az út nagy részét sikerült átaludnom, a Kanári-szigetek fölött ébredtem, ahonnan már csak néhány óra választott el a londoni Heathrow-tól, ahol a kb 4 órás átszállási időt eltöltöttük, majd fél 10 felé, kiábrándító hidegbe, ködbe, és pár mm hóba érkeztünk Ferihegyre.  

Azóta a hátamról a megégett bőr felső rétege szinte teljesen lehámlott. De így is marad ami emlékeztet a november végi nyárra, amibe bármikor gondolkodás nélkül visszamennék.