Route 66, Oatman, Calico, Palm Springs

Ma a történelmi 66-os úton indultunk tovább tovább nyugati irányba. Az útnak ez a része már sokkal jobban hozta Route 66 érzést, mint a tegnapi szakasza. Itt a nyílegyenes szakaszokat felváltották a szerpentinek, ahol az egyes kanyarokban már teljesen indokolt 10-15 mérföldes sebességkorlátozó tábla is szerepelt.

A 66-os út mentén fekszik az első utunkba akadt szellemváros Oatman. Régen itt aranyat bányásztak, mára teljesen elbazárosodott. Az utcákon szamarak sétálnak (és szarnak, ami nem túl kellemes). A bankkártya leolvasóval felszerelt bazárok már kevésbé tudják átadni a hely szellemiségét, de azért a korabeli épületek, és néhány berendezési tárgy még felvillant valamit az elmúlt idők hangulatából.

Oatman után a régi 66-os utat az új 40-es autópályára cseréltük, hogy még időben odaérhessünk a következő célpontunkhoz Calico-ba. Calico szintén egy régi bányász város (itt ezüstöt bányásztak). Fénykorában 2000-nél is többen lakták, mára ez a szám 8-ra csökkent. Itt is megfigyelhetők voltak a bazárosodás jelei, de sokkal kevésbé, mint Oatman-ben.

Estére megérkeztünk a következő egy éjszakás szállásunkra Palm Springs-be. Itt bár “csak” 37°C volt megérkezésünkkor, a magas páratartalommal együtt sokkal többnek érződött.

Ma már az óceán partjára, egy nagy városba, San Diego-ba érkezünk.

További aznapi képek.