Death Valley

A negyedik napot egy, az amerikai filmekből ismerős reggelizős helyen kezdtük, folyamatosan utántöltött kávéval és mindenféle omlettel. (juharszirupos palacsintát nem láttam ) Mivel a sivatagba készültünk, a helyi üzletben felszerelkeztünk hűtött italokkal, jéggel, és hungarocell hűtődobozokkal, megtankoltuk az autót (ami még mindig 12 liter körüli fogyasztást produkált) és nekivágtunk.

A 395-ös úton délfelé haladva jobbra havas hegycsúcsok, balra pedig a sivatag látszott.

A sivatagban haladva Death Valley felé többször megálltunk fotózni, az egyik ilyen alkalommal egy vadászgép húzott el felettünk:

A sivatag ezen a részen nagyon nem sík, több száz méter szintkülönbségek is vannak. Mi 1000m tengerszint feletti szintről indultunk, ahol már 30°C fölötti meleg volt, ahogy ereszkedtünk lefelé ez a hőmérséklet haladt meredeken felfelé egészen a Death Valley-ban teljesen hétköznapi 50°C-ig.

Az itteni meleget használják az autógyártók az új modellek klímáinak tesztelésére. Mi is belefutottunk néhány elmaszkírozott, még ki nem adott autót tesztelő ferdeszeműbe.

Nem csak kívülről voltak az autók letakarva, a műszerfal is fekete textillel volt bebugyolálva, eltakarva azt a kíváncsi szemek elől. A sofőrjeik azon kívül, hogy a klímát tesztelik nyilván nem is mondhattak mást.

Furnace Creek-ben a sivatag közepén hatalmas golf pályát, és az 50°C-ban önmagukat nyitott szájjal hűtő madarakat láttunk:

A Death Valley legmélyebb pontján a Badwater-nél, a tenger szint alatt kb 86m-rel, ért minket a naplemente., majd Las Vegas felé vettük az irányt. Kb 11 óra felé beköltöztünk a “szobánkba” ami hatalmas, kb 80-90 m2. Holnap képeket is mutatok róla. Vacsi után alvás, ami most először nem időzített keléssel, és korai indulással végződik.

Ma Vegas-ban és a szűkebb környékén tervezünk szétnézni nem túl sok mérföld megtételével. (eddig több mint 1200 km-t autóztunk)

Update: aznapi képek itt.