Krka Nemzeti Park

Az utolsó hasznos napon ismét 4 főre bővülten a Krka Nemzeti Park volt a célpont. Brelaból kb másfél-két órányi távolságra Split felé az autópályán. Dél körül érkeztünk meg a parkolóba, ahol már érződött, hogy sokkal többen vannak, mint az út elején Plitvicében voltak. A belépő megváltásához is jókora sort kellett kiállni. A belépő birtokában a nemzeti park buszára szállva vittek közel az igazi “attrakciókhoz”.
Elsőre a kb 2-3 km-es kijelölt séta útvonalon a Plitvicei Nemzeti Parkhoz eléggé hasonló látvány fogadott, mindenfelé csörgedező valószínűtlenül tiszta vizek, patakok, vízesések halakkal, gyíkokkal és buja növényzettel.

“A Krka Nemzeti Park fő látványossága a nagy vízesés a Skradinski buk. A nagy vízesés több kisebb-nagyobb vízesésből áll. A Skradinski buk 400 méter hosszú és 100 méter széles területet foglal magában. Itt 17 vízesés található. A vízesés legmagasabb és legalacsonyabb pontja között 48 méter színtkülönbség van. Ez Európa egyik legszebb mészkő vízesése. Átlagos áramlási sebessége 43 m3 télen, 18 m3 nyáron. Érdemes fürdőruhával érkezni a Krka Nemzeti Parkban mert itt a nagy vízesés medencéjében fürdeni is lehet.“  – forrás

És igen, a legnagyobb különbség Plitvicéhez képes, hogy itt nem csak nézelődni lehet, hanem szó szerint testközelből is megtapasztalható a kristálytiszta víz és a vízesés. Igazi strand van kialakítva itt a parton belül, büfékkel és bazárokkal és minden egyéb ehhez tartozó dologgal. Bár a víz alatti csúszós köveken való közlekedés nem egyszerű, de a 35°C-os melegben igazán megéri.

A fürdési lehetőség miatt a Krka Nemzeti Park látogatása igazi nyári program, míg Plitvice szerintem látványosabb és hűvösebb időben is maximális élvezetet nyújthat.
Miután körbeértünk a parkon vissza indultunk a szállásunkra azonban ezúttal nem végig az autópályát választottuk, a célból, hogy a tengerparton egy szimpatikus helyen meg tudjunk állni még fürdeni egy jót. Találtunk is egy kevésbé zsúfolt, sziklás partszakaszt, ahol még ugrálni is tudtunk. Itt ért minket a naplemente.

Másnap már csak a hazaút volt hátra, amit a Balatonig kb. egyhuzamban lenyomtunk. Pénteken ebbe az irányba jól lehetett haladni, így még ott is volt lehetőségünk egy utolsó, immáron édes vízben történő fürdőzésre.

Összességében jól sikerült az út.  A hét felénél nagyjából már sejtettük, hogy mi fog beleférni és mi nem az időbe, így annyira nem tűnt ad-hocnak sem az egész. Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy a szezon közepén majd nem lesz egyszerű szállást szerezni, de sehol nem volt ebből probléma, Horvátországban és Montenegróban is fel vannak készülve jókora mennyiségű turista fogadására. És nem véletlenül van sok turista. Vélhetően még mi is visszatérünk majd…