Dubrovnik, Montenegró
Brelaból immáron a 4 főre bővült csapattal autóztunk Dubrovnikba, a tengerpart mentén a hegyoldalban, végig csupa apartmanból álló falukon keresztül. A kb 160 kilométeres két határátkeléssel (Bosznián keresztül vezet az út) megspékelt utat nagyjából 3 óra alatt sikerült megtenni ezen a nem túl gyors, de annál látványosabb útszakaszon. Dél körül Dubrovnikban jókora dugó fogadott, így amilyen gyorsan csak tudtuk, leraktuk az autókat egy erre a célra kialakított parkolóházban a domboldalon. A parton lévő történelmi városközpontot hosszadalmas lefelé lépcsőzéssel tudtuk megközelíteni, de ez sem vette el a kedvünket attól, hogy a legnagyobb hőségben körbejárjuk a várfalat.
Először a várfalat körbejárva (1940 méter hosszú) néztük meg a világörökség részét képező óvárost, és a környező sziklás partokat. Ha tehetitek ide ne 37°C-ban menjetek
A régi városközpont szűk utcái sokkal elviselhetőbbek a nagy melegben, de itt sem időztünk sokat, inkább ismét lépcsőztünk egy kicsit a felvonó alsó állomásáig, ahonnan aztán a város fölé magasodó hegyre vittek bennünket.
Innen gyönyörű panorámát kaptunk az egész óvárosról, és a környező vidékről, sőt az alsó állomáson még ingyen wifi is volt
Késő délután megvacsoráztunk, majd a már említett hosszú lépcsősoron visszaküzdöttük magunkat a parkolóba. Az autónként 140 kuna parkolási díj valamivel több mint 6 óra parkolásért nem mondható barátinak. Az egyébként is elmondható Dubrovnikról, hogy nem olcsó. A máshol átlagosan 5-7 kunás fagyi, itt 10-12 kuna és minden másnál is hasonló arány figyelhető meg.
A parkolóban ismét szétváltunk, mi mentünk tovább Montenegró felé. A montenegrói határ előtti utolsó néhány kilométeren gyakorlatilag murvás út vezet (felújítás alatt van az út) így itt sem lehetett túl gyorsan megtenni a következő szállásunkig hátra lévő kb 60-65 km-t.
Itt a Kotori-öböl partján egy apartmanházban szálltunk meg, közvetlenül a vízparton, de este a sötétben már túl sok minden nem látszott a környékből, így az másnapra maradt.
Erről a következő részben…