Az október 23-i hosszú hétvégét megelőző csütörtök délután a WizzAir tel-aviv-i közvetlen járatával Izraelbe repültünk. Hogy miért épp Izraelbe? Azért mert amellett, hogy sokkal kedvezőbb az időjárás, mint Európa nagy részén és azért mégis csak Ázsia! Persze olvastuk a híreket a jeruzsálemi késelésekről és tudjuk, hogy erre mindig nagy a feszültség, de vállaltuk ezt a kockázatot. Mindenképp megérte!

A kb 3 órás repülőút után este 9 körül érkeztünk meg a tel-avivi Ben Gurion reptérre. Itt még az útlevél ellenőrzés előtt kiszúrtak bennünket és kérdezgetni kezdtek érkezésünk céljáról. Mivel nem volt takargatnivalónk minden tervünket szépen elmeséltük. Miután látták, hogy felkészültek vagyunk (és van hotel foglalásunk) jó utat kívántak és továbbengedtek. Az útlevél ellenőrzésnél a szokásos kérdéseken túl (utazás célja, meddig tervezünk maradni) kíváncsiak voltak a foglalkozásunkra is. Mivel tudják, hogy sok országban nem nézik jó szemmel az izraeli pecsétet az útlevélben, ezért már külön kérés nélkül egy kis cédulát adnak az országba belépéskor amire rákerült az útlevélből kiolvasott fénykép és az útlevél adatai. Ezzel a cédulával 3 hónap Izraelben tartózkodás megengedett.

Miután az útlevél ellenőrzős körökön átestünk mehettünk az autóbérlős irodába, hogy átvegyük az előre lefoglalt kocsit. Itt egy remek kínai csoport került elénk, akik legalább 4 autót elvittek. Több mint egy órát vártunk miattuk 😦 Végül 11 óra körül tudtunk elindulni a főváros, Jeruzsálem irányába. Jeruzsálem mindössze kb 50 km-re van a Ben Gurion reptértől, így éjfél körül már a szállodába értünk.

Jeruzsálem

Pénteken korán keltünk, majd reggeli után egyenesen az óváros felé vettük az irányt. A szállodánk az óváros közelében a főként arabok lakta Kelet-Jeruzsálemben az óváros falának Heródes kapujához közel feküdt.

Az óvárosban és környékén rengeteg fegyveres katona (köztük sok nő) őrködött jókora puskákkal. Nem véletlenül. Néhány hete (és azóta is) több késeléses támadás történt az óvárosban (nem turisták ellen).

Az óváros sikátorai közt sétálva hamar elértünk a Templom-hegy bejáratához, ahol azzal a lendülettel vissza is fordítottak a katonák 😦 Sem a Templom-hegy, sem a Sziklamecset nem volt látogatható (vélhetően az erőszakos események miatt).

Sebaj, haladtunk tovább az Olajfák-hegye felé útba ejtve több keresztény  szent helyet is:

• Mária sírját

• a Getszemáni (Gecsemáné) kertet, ahol Júdás elárulta Jézust (érdekesség, hogy a jelenleg is álló olajfák Krisztus korabeli közös őstől származnak)

• a Minden Népek Templomát, amit a köré a szikla köré építettek, amire borulva Jézus imádkozott (itt az oltárképen látható egy magyar címer)

 
 

A hegyen tovább haladva felfelé remek kilátást kaptunk a történelmi városközpontra.

  

Az Olajfák-hegyének legmagasabb pontján pedig megtaláltuk a Mennybemenetel kápolnát (mecsetet). A hagyomány szerint Jézus Krisztus innen emelkedett fel a mennybe, tanítványai szeme láttára. A kápolna ma mecset, ahol évente egyszer, a mennybemenetel ünnepén katolikus szentmisét tartanak.” Az épület egy kő köré épült, amiről azt tartják, hogy azon Krisztus lábnyoma látható.

 

A hegyről leereszkedve a zsidó temető mellett elhaladva visszatértünk az óvárosba, ahol már egyre nagyobb tömeg készülődött a muszlim istentiszteletre. Megpróbáltunk a tömegben ismét bejutni a Sziklamecset közelébe, de újra fennakadtunk a mindenre figyelő katonákon.

Pihenésképp autóba ültünk, és Betlehem felé vettük az irányt. Első megoldandó probléma a navigációs nehézségek voltak. Bár készültünk offline térképekkel a telefonunkon, de azok vagy nem vagy csak gyalog akartak Betlehembe navigálni (van amelyik szerint közúton nem megközelíthető) Végül sikerült olyan térképet találni, ami tervezett útvonalat arra felé is. A navigációs problémát vélhetően az okozta, hogy Betlehem bár Jeruzsálem közvetlen szomszédjában, de már palesztin területen fekszik (mi meg jellemzően Izrael térképekkel készültünk). Szóval Palesztina… nem hangzik túl megnyugtatóan. Sőt az interneten is ellentmondásos információkat találtunk arról, hogy Izraelben bérelt autóval oda lehet e menni. Végül azért csak elindultunk.

A térképre ránézve is triviális  útvonalon haladva Jeruzsálem határában katonák által őrzött útlezárásba ütköztünk. Az egyik katona készségesen elmondta, hogy erre mi aztán tovább nem megyünk, de Betlehembe másik (általa nem ismert) útvonalon azért el tudunk jutni. Az alternatív útvonalon csak egy katonák által felügyelt ellenőrző ponton kellett áthaladni, és végül kis kerülővel de Betlehembe értünk.

Betlehem városa alapvetően nem szép. 1-2 turistáknak épült üzlet étterem és fagyizót leszámítva elég lepusztult.

 

Néhány turista csoporttal találkoztunk, de nem lehet azt mondani, hogy túl nagy tömeg lett volna a városban. Talán pont ezért is volt nehéz lerázni azt az úriembert, aki már az autóból kiszállva mellénk szegődött és mindenféle dologban segíteni akart (megmutatja, hogy hol van a templom, hol az olcsó szuvenír, sőt még a gyárba(!!) is elvisz). A város leginkább Jézus születési helyeként ismert, épp ezért itt épült fel a Születés Temploma. A templom jelenleg felújítás alatt áll, de szerencsére így is látogatható. A felújítás miatt bejáratként egy alacsony nyílás funkcionál, amin úgy kell bebújni. Bent sem sokkal rózsásabb a helyzet. Nagyszerű állványzatot lehet megtekinteni 😉 Nagyjából az oltár alatti barlangban található Jézus születési helyét jelképező ezüst csillag.

  

A betlehemi kanyar után visszatértünk Jeruzsálem óvárosába, ahol egy Shawarma elfogyasztása után az óvárosba a Damaszkuszi-kapun át belépve már a zsidó negyed sikátorain keresztül haladva jutottunk el a Siratófalhoz, a zsidó vallás legszentebb helyéhez.

Itt egy elkerített részen belül zsidó férfiak énekeltek, táncoltak, imádkoztak. Sokan közülük hagyományos zsidó öltözetben és hajviselettel. A nők egy kerítéssel leválasztott szomszédos falszakasz mellett kaptak helyet.

Itt már kellően fáradtak voltunk, így a zsidó negyedben egy zsinagóga melletti téren leülve pihenés gyanánt figyeltük a játszó gyerekeket, masírozó katonákat, beszélgető családokat. Sokan hagyományos öltözetben, kiöltözve, kipával a fejükön (lévén péntek este volt).

 

Végül az óváros néhol kihalt sikátorain katonákkal többször találkozva ismét keresztülsétálva tértünk vissza a szállásunkra.

 

Másnap elhagytuk Jeruzsálemet, és elég mélyre süllyedtünk, de erről majd csak a következő részben…